Hírek

Búcsúzunk Pifkó Dánieltől 2023.11.07.

Pifkó Dániel (Esztergom, 1976. december 4. – Čemerno-hegység, Szerbia, 2023. október 25.)

Pifkó Dániel (Esztergom, 1976. december 4. – Čemerno-hegység, Szerbia, 2023. október 25.)Pifkó Dániel főmuzeológus kollégánk rövid szabadságán két természettudós társával együtt indult egy szerbiai kutatóútra, az ottani növény- és rovarvilág tanulmányozására. Örömmel töltötte el, hogy ismét viszontláthatja a Balkán számára oly kedves hegyeit. Dánielt a Čemerno-hegységben érte a hirtelen halál.

Nehezünkre esik ezt az ígéretes és kettétört pályát még csak röviden is vázolni. Ebben saját önéletrajzi feljegyzései is segítségünkre vannak.

Pifkó Dániel Esztergomban végezte a középiskolát és tett érettségi vizsgát.

Már iskolásként biológia versenyeken indult. Felsőfokú tanulmányait 1995-ben kezdte az egri Eszterházy Károly Főiskola biológia-földrajz szakán. Másodéves korában átjelentkezett a földrajz szakról a történelemre. 2001-ben szerzett biológia-történelem szakos tanári oklevelet, majd 2001–2005 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán elvégezte az egyetemi biológia szakot is, ugyancsak tanári képesítéssel.
2007-ben felvételt nyert a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának Biológiai Doktori Iskolájába, ahol 2010-ben megszerezte az abszolutóriumot. Témaként a zanót (Chamaecytisus) nemzetség hazai taxonómiáját választotta.

Pifkó Dániel első munkahelye a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára volt, ahova először – még a főiskola elvégzése után – 2000-ben került polgári szolgálatosként. 2002-ben megbízási szerződést kötöttek vele, 2003-tól preparátorként, aztán muzeológusként, végül főmuzeológusként (2005) dolgozott.
Kezdetektől a virágos növénygyűjteményekben látta el feladatait. Preparátorként ezeket a gyűjteményeket rendezte, de már ekkor is részt vett tudományos kutatásokban és a herbáriumi anyag gyarapításában.
Az évek során közel húsz tudományos és több ismeretterjesztő cikkben dolgozta fel a Növénytár birtokában lévő gyűjtemények történetét és azok tudományos értékét. 2004-től a Növénytár anyagának a Ludovika épületébe való költöztetését (kb. 8000 polcnyi herbárium) szervezte és irányította, mindez több évet vett igénybe.
Tudományos tevékenysége elsősorban növénytani kutatásokhoz, illetve a Növénytár gyűjteményeinek feldolgozásához kapcsolódott. Ugyanakkor jelentős volt botanikatörténeti munkássága is, társszerzőként pedig néhány zoológiai témájú dolgozat megírásában is közreműködött. A Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) 141 publikációját tartja számon.

2020-ig 15 országban több mint 50 tanulmányúton vett részt. Természettudományos expedíciók, gyűjtőutak, külföldi természettudományi gyűjtemények vizsgálata során összeszámlálva közel két évet töltött tudományos munkával külföldön, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Természettudományi Múzeum és az OTKA támogatásával. A tanulmányutak eredményeit számos cikkben publikálta, többek között két, a tudomány számára új növényfajt írt le Albánia területéről. Ennek az országnak a flórája, sokhelyütt érintetlen természeti környezete különösen kedvelt volt számára, ezt még magánbeszélgetéseinkben is emlegette.

2020-ban munkahelyet változtatott, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) főmuzeológusa lett.
Két munkahelyének kutatási feladatai sok ponton kapcsolódtak egymáshoz. Tervei között szerepelt megírni azoknak a jelentős természetrajz tanároknak a biográfiáit, akik a kiegyezéstől a második világháborúig terjedő időszakban éltek és működtek. Ezek közül többet is elkészített (pl. Gönczy Pál, Jermy Gusztáv, Staub Móric, Valentini Elvira). A dualizmus kori középiskolai szertárak történetével még a Magyar Természettudományi Múzeumban kezdett foglalkozni, ezt a kutatást folytatta intézményünkben.
Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban elsősorban a falitérkép, képeslap, pedagógus iratanyagok feldolgozását végezte, az ásványgyűjteménnyel, és legutóbb a fizikum egyes kollekcióival foglalkozott.
Vezető szerepe volt az OPKM múzeumi digitalizálási folyamataiban. Szakmai tárlatvezetéseit az ismeretterjesztés magas szintje jellemezte. A múzeumi események megszervezésében és lebonyolításában mindig számíthattunk rá. Intézményünket ő csatlakoztatta a Beporzók Napjának országos programsorozatához, ezzel is elköteleződve a környezettudatosság népszerűsítése mellett. Az Eötvös József halálának másfél százados fordulóján (2021) tartott „Eötvös 150” emlékévünk során a legtöbb ismeretterjesztő cikket ő írta honlapunkon. Botanikai tudását az olyan programokban is kamatoztatni tudta, mint az épületünk közvetlen szomszédságában tartott tisztviselőtelepi séták, ahol felhívta a látogatók figyelmét a nagyvárosi környezet természetes (nem telepített) növényvilágára is.
Szerepet vállalt az OPKM új állandó kiállításának előkészítésében is, ezt sajnos már nem tudta elvégezni.

Pifkó Dániel (Esztergom, 1976. december 4. – Čemerno-hegység, Szerbia, 2023. október 25.) 2019-ben elnyerte a Dr. Zólyomi Bálintné Barna Piroska Emlékdíjat, amely az MTA Biológiai Tudományok Osztályának díja. A 2019. október 8-i osztályülésen Molnár Zsolt, az MTA doktora, a kuratórium elnöke így méltatta a kitüntetettet, egyben összefoglalást nyújtva a tudomány területén elért eredményeiről:
„…biológia-történelem szakos végzettségével munkássága során mindvégig kitűnően valósította meg az előremutató felfedező botanikai kutatások, valamint a múlt tiszteletének és feltárásának egyensúlyát. Kezdeti éveiben különböző területek (Tornai-karszt, Budai-hegység, Visegrádi-hegység, Zempléni-hegység, Zsámbéki-medence, majd Albánia teljes területeinek) florisztikai feltárásába kapcsolódott be, és vezette a Bükkalján folyó, elsősorban erdőssztyepp-fragmentumok felkutatását célzó kutatásokat. Fő kutatási területe is innen indult: a 2000-es évek elejétől kutatja a hazai zanót (Chamaecytisus) nemzetség taxonómiáját, később kiterjesztve vizsgálatait a Kárpát-medencére és a nemzetség teljes elterjedési területére. (…)”

„Jermy Gusztáv (1833–1908), a szenvedélyes szertáralapító. Mi köze a 19. századi szertáralapítónak a koronavírushoz?“ című, 2022-ben írt cikke, amely a kisújszállási gimnázium természetrajzi taneszköz-tárát létrehozó biológus tanárról szólt, eljutott az iskola hajdani diákjához, Karikó Katalinhoz. A Nobel-díjas tudós levélben köszönte meg az írást.

Kedves Dani, az a sokszor ismételt nekrológ-fordulat, miszerint hiányodat nagyon érezzük, esetünkben nem közhely. Szakmailag, kollégaként, barátként nagyon fogsz hiányozni mindannyiunknak. Hiányozni fogsz a tudománynak, és mindazoknak, akik elkötelezettjei növényvilágunk kutatásának, vagy a magyar tudománytörténet népszerűsítésének.

Bogdán Melinda





további hírek