A Beporzók Napja idén is alkalmat adott arra, hogy megemlékezzünk az OPKM-hez szorosan kapcsolódó tudós pedagógusról. Gönczy Pál (1817–1892) a magyar tanügy kimagasló egyénisége 1873 után kezdeményezte az Országos Tanszermúzeum létrehozását, mely intézményünk szellemi elődje volt. Gönczyt elsősorban a népiskolaügy fáradhatatlan munkásaként ismerjük, azonban barátja volt a virágoknak és a méheknek is, így a Beporzók Napja jó alkalom, hogy felidézzük emlékét.
A kiváló pedagógus 1867-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztálytanácsosaként, majd később államtitkárként dolgozott. Részt vett az 1868-as Eötvös-féle közoktatási törvény kidolgozásában, annak végrehajtásában pedig oroszlánrésze volt.
Fiatal tanár korában azt a megbízást kapta, hogy az 1845-től működő „szegény iskolát” vezesse a Hajdu megyei Zeleméren. Ez a „pusztai intézet” három éven át működött. Gönczy Pál az elemi oktatáson kívül a mezőgazdaságra, kertészetre és selyemhernyó tenyésztésre is tanította növendékeit. Ettől az időtől kezdve már komolyan foglalkozott gazdálkodással és botanikával, 1852-ben „vezérkönyvet” írt a növénytan tanításáról és tanulásáról. Növénytani munkásságának köszönhette, hogy 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának is megválasztották. 1863-ban rövid ideig helyettes tanárként a pesti Füvészkertet is vezette. Írt a népiskolai kertekről és „Pestmegye és tájéka virányáról” is a „tanuló ifjúság és a füvészetkedvelők számára”.
Kevésbé ismert, hogy Gönczy a hazai méhészet fellendítésében is szerepet vállalt. Heves megyei, karácsondi birtokán maga is gazdálkodott, egyebek mellett méhtelepet tartott fenn. A tanítók és tanárok számára 1884-ben indított buziási (ma románul: Buziaș, Románia) méhészeti tanfolyamot is meglátogatta. Emellett az 1885-ben Budapesten rendezett méhészeti kiállítás szervezésében is részt vállalt. A Magyar Országos Méhészeti Egyesület folyóirata, a Méhészeti Lapok Gönczy Pált, az egyesület tagját külön is köszöntötte 1888-ban pályakezdésének ötven éves jubileumán:
„Gönczy hasonlóan mint a méh, építkezéseket is végzett, ő építette (…) népünk, nemzetünk legelső és legnélkülözhetetlenebb hajlékát, a népnevelés- és népoktatásügyi palotát.”
Múzeumunk nem csak az alapítás kapcsán kötődik az idén százharminc éve elhunyt Gönczy Pál személyéhez. Számos olyan iskolai térképet, faliképet őrzünk, melyek elkészítésében Gönczy Pál is részt vett. A Beporzók Napja alkalmából egy olyan faliképet mutatunk be, amely a károsnak tarott rovarokat ismertette meg a tanulókkal. „A mezei gazdaságra nézve hasznos és kártékony állatok képei.” sorozatot Gönczy Pál fordította németről magyarra. Ennek második része volt „A kerti és mezei kártékony rovarok színes képei.” (5–6. tábla), amely 1882-ben jelent meg Pozsonyban. A kártékonynak tartott rovarokat böngészve nem egy olyannal is találkozhatunk, amely a beporzó szerepét tölti be.
PD
