Az örök ifjúság és halhatatlanság felé
1978. február 8-án ünnepeljük Jules Verne születésének 150. évfordulóját. 1828-ban született, és 1905-ben, abban az esztendőben távozott, amikor Oroszországban elkezdődött az imperializmus-ellenes forradalmak időszaka. A történelem döngetni kezdte a kapukat azért is, hogy a Vernééhez hasonló, az értelem és a humanizmus jegyében született álmok átléphessenek a valóság birodalmába. Az életműve tematikájául választott területeken Verne megalkotta az elkövetkező évszázad valóságát. Jóslatai közül csaknem félszáz valósult meg a halála óta eltelt idő alatt. (L. Horváth Árpád: Verne, a technika álmodója c. könyvének erről szóló összeállítását.) És a jövőnek is akadnak még feladatai a szakállas örökifjú fantáziájában fölfénylő "csodák" megvalósítása területén.
Már-már közhelyként szoktuk mondogatni, hogy az író - bármilyen szép kort ér is meg - valójában mindig a maga gyermekkorát és ifjúságát írja. Jules Vernét az különbözteti meg az "ifjúsági" és a "nem ifjúsági" írók nagy részétől, hogy nemcsak visszaálmodta, hanem valóban meg is őrizte magában a kamaszlélek korlátlan szabadságát a szakállas bölcs képe mögött. Ez a magyarázata többek között, hogy első nagysikerű könyvének, az Öt hét léghajón c. regénynek a megjelenése (1863) óta, tehát több mint 100 éve - megelőzve Dumas-t is - az olvasólista élén áll.
Gyermekien tiszta világlátásával függ össze az is, hogy a megalkotásuk idején az utópiák körébe sorolható fantasztikus regényei a 20. század Huxley-féle rémálmaival szemben az optimizmus és a humánumba vetett hit talajában gyökereznek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem vesz tudomást az antihumánus erők és törekvések létezéséről. A Bégum ötszáz milliója c. regényben nemcsak Krupp óriáságyúja, hanem a negatív figurák rajza is figyelmeztet, hogy az alkotó emberi értelemmel szemben ott áll az alantas értelem - a rafináltság - is. A regényt inspiráló óriáságyút az 1867-es párizsi világkiállításon láthatta az író. A "haláldinasztia" dicstelen szerepe azonban átível az elkövetkező évszázadon. Az 1948-ban háborús bűnösként 12 évi börtönbüntetésre ítélt leszármazottat, Krupp Alfrédot 1958-ban szabadon bocsátották, s a konszern az ötvenes évek végén már csaknem százezer munkást és alkalmazottat foglalkoztatott. Érdemes tehát figyelmeztetni a fiatal és a nem fiatal generációt Verne könyvének erre a mindmáig érvényes lehangoló időszerűségére is.
Az akkori időben létező vagy a jövőbe képzelt technikai vívmányoknak nemcsak az önmagukban való érdekessége, hanem elsősorban az emberhez való viszonyuk foglalkoztatta az írót. A hatalmas fantáziával megalkotott eseménysorok nemcsak az emberi szellem és kéz úgyszólván határtalan alkotóképességének a hangsúlyozására valók, hanem arra is, hogy emberi jellemeket rajzoljon meg, a rendkívüli körülmények nagyítólencséjén keresztül mutatva az egyéniséget. A kaland és a fantasztikum nála az emberábrázolás eszközéül is szolgál. Ezért is viszi el szereplőit a forró Afrikába (Öt hét léghajón), az Északsarkra (Hatteras kapitány), a Föld belsejébe (Utazás a Föld középpontja felé), a világűrbe (Utazás a Holdba, Utazás a Hold körül), a tengerekre (Grant kapitány gyermekei), a tenger mélyére (Nemo kapitány) és a civilizációtól távol eső (Rejtelmes sziget, Kétévi vakáció).
Az embermegmutatás mellett az ember megváltoztatására is törekszik: "A földnek nem új kontinensekre, hanem új emberekre van szüksége."
Nemcsak a különleges tettek véghezvitelére képes vagy különleges körülmények közé került egyének sorsa érdekli, hanem a nemzetek sorsa, a magyar, a bolgár, az indiai, a néger, a görög szabadság ügye is. Ennek bizonyítéka a Sándor Mátyás, A dunai hajós, a Nemo kapitány, az Észak Dél ellen és A lángban álló szigettenger.
Az írói révbeérkezés - az Öt hét léghajón megjelenése - nyomban a világsikert is biztosította számára: egyetlen év leforgása alatt 11 nyelvre fordítják. A hivatalos irodalom azonban még a Grant kapitány gyermekeinek a megjelenése (1867) után sem az igazán nagy, csupán a sikeres írót látja benne. A francia Akadémiai Szemle így vélekedik róla: "Sikere és nagy olvasótábora ellenére is meg kell mondanunk, hogy Jules Vernet nem tekinthetjük igazi írónak, Victor Hugo, Balzac és a nagy hírű elődök mércéjét tekintve..." (Megemlítjük, hogy sem Babits Mihály Az európai irodalom története, sem Szerb Antal A világirodalom története c. könyvében nem esik szó róla.)
A kortárs és a közvetlenül nyomukba lépő teoretikusok nem vették észre, sőt ma is adósak vagyunk annak a kérdésnek az alapos elemzésével, hogy mennyiben és miképpen kapcsolódik Verne munkássága éppen az említettek, Hugo és Balzac vonalához. A képzelet-tudomány-emberközpontúság hármasából kiindulva talán nem volna nehéz eljutni a romantika-realizmus párosához. A felszabadított képzelet segítségével a tudomány és a fantasztikum határán levő világba való belépés a romantikus magatartás egyéni és egyedi kiágazásának is tekinthető. Emberalakjait gyakran hasonló módon alkotta meg, mint Tolsztoj a maga hőseit. A Verne-regényekben' találkozunk az író környezetében élő személyek tudatosan megfigyelt és kiválasztott tulajdonságaival. Reclus, a kor neves földrajztudósa adja például a mintát több Verne-regény egy-egy hősének vonásaihoz. Lidenbrock Ottó (Utazás a Föld középpontja felé), Paganel Jakab (Grant kapitány gyermekei), a lepkész Benedek (A tizenöt éves kapitány) Horváth Árpád könyvének tanúsága szerint is Reclus képére formálódott. Az Utazás a Holdba és az Utazás a Hold körül Ardan Mihályának Gaspard Felix Tournachon - művésznevén Nadar -, a fényképész, karikaturista, lapszerkesztő és léghajós volt a mintája, aki elsőként készített légifelvételt a francia fővárosról. A Grant kapitány gyermekei c., regény témáját pedig egy gyermekkori ismerősének, egy asszonynak az életéből merítette, aki tizenöt év után is azzal a reménnyel áltatta gyermekeit, hogy eltűnt tengerész-apjuk egyszer bizonyára előkerül valahonnan.
Az elmondottak természetesen nem adnak elégséges alapot ahhoz, hogy Vernét egyértelműen a romantika vagy éppen a realizmus nagy alakjai közé soroljuk (a nagyságot enélkül is alkalmazhatjuk örökérvényű jelzőjeként), csupán arról van szó, hogy nem lenne szabad életművét majdnem kizárólag csak a kaland, csak a fantasztikum szempontjából értékelni, mint leginkább történik.
Verne alakjai csak annyira válnak különösekké a regények lapjain, amennyire a köréjük teremtett környezet - technikai furcsaság vagy egzotikum - ezt megkívánja. A kor reális technikai lehetőségein vagy a távolságokon való képzeletbeli túllépés pedig olyan jellegű és mértékű, amely nem hagyja figyelmen kívül a belátható jövő reális lehetőségeit. Vernét idézzük: "Minden, amit kitalálok, minden, amit elképzelek, alulmarad az igazságon, mert eljön majd a pillanat, amidőn a tudomány alkotásai túltesznek a képzelet szüleményein." Egy korabeli kritikusa szerint "műveiben sok a valószerűség a valószerűtlenségben".
Az egyelőre valóra nem vált vagy soha valóra nem váló elképzelései miatt sem tarthatjuk az írót felelőtlen, a realitást figyelmen kívül hagyó álmodozónak. Hiszen a hipotézisek még a kizárólag egzakt módszerekkel dolgozó tudományban sem válnak kivétel nélkül igazolt elméletekké, majd a továbbiakban gyakorlattá. Ide kívánkoznak Piszarevnek, a múlt század közepén élt orosz kritikusnak a mondatai, amelyeket Lenin is idéz a Mi a teendőben: "Az ábránd és a valóság ellentéte semmiféle kárt nem okoz, ha az ábrándozó komolyan hisz álmában, és az életben figyelmesen körültekintve, megfigyeléseit egybeveti légváraival, és általában lelkiismeretesen munkálkodik elképzeléseinek megvalósításán. Ha van' valami érintkezés az ábránd és az élet között, akkor minden rendben van."
Szomorú véletlen: 1868-ban, mialatt Verne éppen a tenger hatalmán diadalmaskodó Nemo kapitányról írt, a forradalmi demokraták kései nemzedékéhez tartozó Dimitrij Ivanovics Piszarev életét a tenger vette el.
Az előbbi idézethez kapcsolható Gorkij 1933-ban megjelent Témák c. cikkének két mondata: "Adjunk a gyermekeknek olyan meséket, amelyek a tudományos gondolat mai igényein, célkitűzésein és feltevésein alapulnak. Ne csak számolni és mérni tanuljon meg a gyermek, hanem elképzelni és előre látni is..." Tehát Gorkij is beszél feltevésekről, nemcsak igazolt teóriák illusztrálását tartja szükségesnek és célszerűnek az irodalomban.
Hogy Verne regényeiben a korunkban már igazolt - vagy éppen sohasem igazolható - hipotézisek alapján teremtett kalandhelyzetekben valóságos emberek küzdenek nemes és jórészt reális célokért: ez a másik oka a Verneművek nagyolvasottságának. Visszafordítva pedig: a nagyfokú olvasottság bizonyítja, hogy a regényei többet jelentenek egy-egy, a maga korában fantasztikusnak tűnő ötlet avatott leírásánál. Ha írói zsenijéből nem futotta volna többre, az elképzelések valóra válásával a művek érdekessége, vonzása is meggyengült volna. Könyv, televízió, rádió és nem utolsósorban maga a valóság ma már sokszor túllép a vernei világon. Verne emberábrázoló, feszültségteremtő tehetsége, a vonzó, modoroskodás nélküli írói modor, a nemes komikum alkalmazása a "csodák" valóra válása után is kézbe véteti az apák és nagyapák gyermekkorában kedvelt könyveket. A könyvtárosok bizonyíthatják: a műsorra tűzött Verne-művek sugárzása után a könyvek kölcsönzési aránya ugrásszerűen emelkedik. Ez éppúgy igazolja a vernei alkotóművészet és világkép mai és holnapi stabilitását, mint a televízió jó irodalomajánló szerepét.
Érdemes szemügyre venni egy községi könyvtárban - esetünkben a dunaharaszti községi könyvtárban - készített vázlatos statisztika néhány adatát. Az ott található Verne-kötetek száma 193. A könyvtárba beiratkozott általános iskolás olvasóké 382. A kölcsönzési adatok szerint az egy olvasó által elolvasott Verne-könyvek száma évi 2-3 között van.
A statisztika külön nem tér ki a Verne-könyvek felnőtt olvasóira. Ezek nagyrészt a nyugdíjasok közül kerülnek ki. Őket is figyelembe véve az egy gyerekolvasóra eső kötetszám valamivel kisebb lenne, de ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a gyerekek az iskolai könyvtárból és feltehetően máshonnan is hozzájutnak Verne-könyvekhez, a fenti statisztika tehát nagyjából helytállónak tekinthető.
A leggyakrabban kölcsönzött regények: Grant kapitány gyermekei, Nemo kapitány, Utazás a Holdba, Sándor Mátyás, Rejte1mes Sziget, Kétévi vakáció.
Tanulságos egybevetni az egy olvasóra eső 2-3 kötetszámot és a legolvasottabbnak feltüntetett 6 Verne-könyvet. Ebből az egybevetésből következtetni lehet, hogy az általános iskola felső tagozatának első két éve alatt a beiratkozottak jó része elolvassa a legkedvesebb 5-6 kötetet, a megmaradó két év alatt pedig a többiből néhányat. Ez az olvasási átlag jónak mondható.
A szóban forgó község egyik általános iskolájában írásban megkérdeztünk 100 felső tagozatos tanulót. Közülük ll-en válaszoltak, hogy egyetlen Vernekönyvet sem olvastak. Figyelmet érdemel, hogy nagy részük ugyanannak az osztálynak - mégpedig a 8. osztálynak a tanulója...
Kevés olyan válaszadó van, aki csupán egyetlen könyvét olvasta az írónak. Ez azt bizonyítja, hogy a Verne által teremtett légkör egyetlen kötet elolvasása után a hatása alá tudja vonni a gyermekolvasókat. Ennek további igazolására egy második osztályos gimnazista írásos beszámolójából idézünk: "Ha egy könyvet elolvasunk belőle, a másodikat és a harmadikat már mi fogjuk keresni, mert a Verne-regények megszerettetik magukat."
A továbbiakat annak bizonyítására is szánjuk, hogy a vernei életmű mai hatását a fantasztikus vagy egzotikus légkörben ábrázolt jellemek és emberi viszonylatok legalább annyira biztosítják, mint maga az izgalmat keltő cselekmény. Kértük a felmérésben részt vevő általános iskolai tanulókat, hogy indokolják meg, miért tetszett nekik elsősorban az általuk legkedveltebb Verneregény. Néhány példa a "Miért tetszett?" kérdésre adott válaszokból:
Grant kapitány gyermekei: "Azért tetszett, mert bemutatja egy gazdag, de jószívű gróf önfeláldozás át és hősiességét, amellyel két gyermeknek segít megkeresni az apját."
"Azért, mert a sok szenvedés sem térítette el őket acéljuktól."
Nemo kapitány: "Egy másik világból, ahol mindenük megvan, amit csak kívánnak, az emberek mégis visszavágynak a rendes földi életbe. Ez tetszett a könyvből."
"Nekem azért tetszett, mert a kapitány az őszinteség mintaképe volt.
" Nyolcvan nap alatt a Föld körül: "Mr. Fogg majdnem egész jövedelmét áldozta arra, hogy igazát bebizonyítsa. A sok viszontagságot szenvedett utazó megmentette egy hölgy életét, kockáztatva a fogadás megnyerését."
"Tetszett, mert az író a legszebb tájakat érdekes személyekkel együtt mutatja be."
Kétévi vakáció: "A 15 éves gyerekek a lakatlan szigeten olyan körülményeket teremtettek maguknak, hogy évekig tudtak ott élni. Ez a regény bizonyítja a legjobban, hogy az emberi összefogás képes legyőzni minden akadályt."
"Olyan idős gyerekekről szól, mint én, mégis nagyszerűen megállták a helyüket."
Hangsúlyozzuk: nem egyedi, hanem tipikus válaszokból idéztünk.
A tetszést illetően egyébként ebben a felmérésben a Grant kapitány gyermekei vitte el a pálmát.
A legtöbbet olvasó tanuló pedig 18 Verne-könyvet sorolt fel.
A második gimnazisták közötti tájékozódás azt mutatta, hogy ez a korosztály már jóval kevesebb Verne-művet olvas. Arról azonban nincs szó, hogy megtagadnák előbbi olvasmányélményeiket, lekicsinylőleg beszélnének az íróról. Hajlanak és képesek is az összegező értékelésre. Például:
"Az emberi, baráti kapcsolatoknak a műveiben való ábrázolása néhány felnőtt számára is példa lehetne."
"Verne Gyula írói munkássága elősegítette kora technikai fejlődését is. Az író műveiben egy tiszta világot álmodott, és hitt a csodákban, amelyek műveiben tükröződnek."
"Regényeiben az ember és a természet kapcsolatát ábrázolja érdekes, izgalmas kalandokkal tarkítva."
Imponál nekik az író műveltsége, tájékozottsága:
"Nem hiszem, hogy valaki csak a hasára üt és megmondja egy cápának a méreteit vagy kitartó tanulás nélkül annyi mindent tud az ausztráliai lepkékről."
"Politikailag is eléggé ismerhette korát, mert A névtelen család c. művében be tudja mutatni az akkori társadalom képét."
Mindebből kiderül, hogy ma is együtt tartanak a magyar gyermekversolvasók Jules Vernével - azaz Verne Gyulával -, akivel a Coralie nevű háromárbocosra történt gyermekkori szökése és néhány pofon után apja megígértette, hogy "ezentúl csak álmában fog utazni". Egy gimnazista lány írja:
"Remélem, az életben még lesz rá alkalmam, hogy utazzam, hogy körülnézzek a világban. De most még csak az álmok vihetnek el Amerikába, Afrikába. Ami nincs meg a valóságban, azt mind elképzelem magamnak. Szeretnék kalandokban is részt venni. Verne regényeiben mindent megtalálok: kalandot, izgalmat, bátorságot, hűséget."
Mielőtt az író utolsó, nagy utazására indult, halálba hajló betegsége idején az amiens-i városi tanács szalmát teríttetett az utcára, hogy a kocsik zaja ne háborítsa a beteget. A sírkövére ezt írták: "Az örök ifjúság és halhatatlanság felé." Odaért, ott van ma is: a könyvtárak polcain és olvasói szívében.
KISKUN FARKAS LÁSZLÓ