OPKM

Már a 20. század elején nevelési elv volt az, hogy minél több időt töltsünk el az iskolaudvaron a szabadlevegőn, kiránduljunk, menjünk erdei iskolába. Ez a célkitűzés egybe esett a felvilágosodás pedagógiájának elveivel is, amely szerint vidéken az emberek természetesebben viselkednek, mint a városban. Jól példázza ezt Rousseau főhőse Emil.

A 20. század elejétől a városi iskolaépítészet is követi ezt az eszmét. A Bárczy-féle székesfővárosi iskolaépületek többségének udvarán tervezetten ott találhatóak a szaletlik, a fából ácsolt kerti pavilonok. Ha erre nem volt hely, akkor a tetőteraszok, ahol szabadtéri tanórákat, játékos szüneteket lehetett tartani. Saját diákéveink emléke az iskolaudvar, a rengeteg közösségi játék: a fogócskázás, az ugróiskola, a lányok ugrálós gumizása, a golyózás, a snúrozás, a macskabölcső, a hintázás …

Ha van rá lehetősége, egyre több mai iskola alakít ki az udvarán iskolakertet. Gyümölcsfákat, virágokat ültetnek, zöldségeket termesztenek. Ezzel is régi hagyományokat élesztenek újjá, hiszen az iskolakert valamikor a növénytani ismeretek mellett a ház körüli munkák elsajátítását is célozta.

Múzeumunk mindezt képekkel, foglalkozásokkal, játékokkal kívánja feleleveníteni.