OPKM

• Röviden a Vaskapu-szorosról

Az Al-Duna a csodás látvány mellett stratégiai jelentőséggel is bírt, ezért már a római időkben megkezdődtek az építkezések, hogy a közlekedést biztonságosabbá tehessék. A Traján-út építését még Tiberius (Kr.u. 33) kezdte meg, majd Trajanus (Kr.u. 103) fejezte be. A szoros a török időkben ádáz küzdelmek helyszíne volt (ezt örökíti meg Arany János Rozgonyiné c. balladájában). Gróf Széchenyi István törekvéseiben már a kereskedelmi szempontok és a dunai gőzhajózás biztonságosabbá tétele dominált, szemben a korábbi katonai célokkal.
1890. szeptember 18-án vette kezdetét az Al-Duna szabályozása magyar, osztrák és szerb összefogással. „Az ünnepi beszédek elhangzása után Baross miniszter megnyomta a villanyosgombot, mely gyújtókészülékkel volt összekapcsolva. Óriási villámlás cikázott föl, utána fülsüketítő hang reszkettette meg a levegőt: ég, föld remegett, az akna levegőbe repült és a Grében-hegy fokáról óriási sziklatömbök hullottak le a Duna hullámaiba. Ebből a kőből kezdették építeni azt az óriási gátat, amelyen öt éven át háromezer ember állandóan fáradozott. Azt mondják, 117,700 kg. robbanószert használtak fel.” (Kolumbán, 1911) A folyamszabályozás hatalmas tervezési feladatát a kultúrmérnök (ma építőmérnök) Vásárhelyi Pál, egykori Műegyetemi professzor végezte.

• Amit az Al-Dunáról mindenkinek tudni érdemes

Babakáj története: A vidéken egy gazdag vojvoda (szerbül a vajda) lakott, aki őrült féltékenységében a feleségét egy sziklához láncolta. A szerencsétlen asszony sokáig borzalmasan jajgatott, de a szívtelen vajda nem oldozta el. Azóta Babakáj a szikla neve, ami síró asszonyt jelent.
A keresztelés története: Régen a hajók a Babakájhoz érve megálltak, és Isten segítségét kérték, hogy a veszedelmes helyen átjuthassanak. Amikor a zuhatagok a szabályozásnak köszönhetően eltűntek, a vallásos szokás helyébe a hajósok tréfás szokása lépett. A Babakáj tövéből mert vízzel egy hajóstiszt meglocsolta az új utazót: „hogy ezen veszedelmes zuhatagokon baj nélkül átmehess, én ezennel megkeresztellek az Izlás, Tachtália és Gráben nevében, ámen!”.
A Széchenyi-út: A gróf végighajózott a Dunán és látta a rengeteg akadályt. Azonnal megindította az Al-Duna szabályozását, de pénzhiány miatt csak a haladás irányát tudta megmutatni. A vízi út helyett megépíttette a Duna mellett a szárazföldi utat, amiről a veszedelmes helyeken a hajókat vontatni lehetett a Duna árjával szemben.
 

Az emléktábla szövege az Alibég sziklánál:
„Az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál létező hajózási akadályokat az 1888. évi XXVI. t.-cikkel elhatározott eltávolítására szolgáló munkálatok megkezdettek

I. FERENCZ JÓZSEF
URALKODÁSA ALATT
GRÓF SZAPÁRY GYULA
MINISZTERELNÖK IDEJÉBEN
BELLUSI BAROSS GÁBOR
M. KIR. KERESKEDELMI MINISZTER ÁLTAL
1890. ÉVI SZEPTEMBER HÓ 15-ÉN.
Isten áldása legyen e művön és megalkotóin.”

Duna-csatorna építése: a Duna vize egyik helyen sekély, máshol mély, medre tele sziklákkal. A hajózási útvonalat cölöpök jelzik. Az építkezés megkezdése előtt mélységmérő hajókkal a mederről részletes térképet készítettek, így egész pontosan lehetett tudni, mennyi sziklát kell eltávolítani. A sziklákat sziklazúzó hajókkal lazították. „Hajóról torony magasságnyira mintegy száz mázsás acélvésőt húztak föl, aztán visszabocsátották a sziklára. Elképzelhetetlen erővel csapott le az a vastömeg, melynek ütése alatt csak úgy porzott, mállott szét a kemény szikla. Ahol meg vastagabb szikla-rétegeket kellett eltávolítani, ott robbanószert használtak. (…) fúróhajók segítségével megfúrták a sziklákat. A lyukakat vezető csöveken át megtöltötték dinamittal és villanyos gyújtóval felrobbantották. (…) A széthányt szikladarabokat kotrógépek segítségével szedték ki a mederből.”
Az idézeteket Kolumbán Lajos 1911-es ifjúsági regényéből válogattuk.
 

• A Vaskapu-csatornát bemutatja: Jókai Mór – részlet egy 1928-as olvasókönyvből

Jókai Mór:
A Duna. – A Vaskapu.

Egy hegylánc, közepén keresztültörve, tetejétől talpjáig, négy mérföldnyi messzeségben; kétoldalt kétszáz métertől ezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az ó-világ óriás folyama, az Ister: a Duna.
A ránehezülő víztömeg törte-e magának e kaput, vagy a földalatti tűz repesztette-e kétfelé a hegyláncot?
Neptun alkotta-e ezt, vagy Vulkán? vagy ketten együtt? A mű Istené! Ahhoz hasonlót még a mai kor vaskezű emberei sem bírnak alkotni.
Az egyik isten keze nyomait hirdetik a Fruska Gora-hegytetején elszórt tengeri csigák kövületei. A másik istenről beszélnek a bazaltok a Piatra Detonata szirtjein. A harmadikat, a vaskezű embert hirdeti a sziklába vágott hosszú part, egy országút, melynek boltozata is van, az óriási kőhíd oszlopmaradványai, az emléktábla a szikla oldalában s a meder közepébe vágott negyven méter széles csatorna, melyen nagyobb hajók is járhatnak.
A Vaskapunak kétezer éves históriája van s négy nemzet nyelvén nevezik azt.
Mintha egy templom közelednék felénk, melyet óriások építettek. Pillérei kősziklák és toronymagas oszlopok, párkányaikon a csodálatos szikla-alakokban a képzelet szentek szobrait látja. A templom csarnoka négy mérföldnyi távolba mélyed, fordul, kanyarodik, új templomot mutat, más falcsoportokkal, más csoda-alakokkal. Egyik fal sem sima, mint a csiszolt gránit, vörös és fehér erek cikáznak végig rajta: rejtelmes istenírás betűi. Másutt rozsdavörös az egész hegylap, mintha igazán vasból volna, néhol a gránit rézsut dűlt rétegei mutogatják a titános merész építkezésmódját. Az új fordulónál már egy gót templom csarnoka jő elénk, melynek toronycsúcsai hegyesek, pillérei kapcsú, egymáshoz tömött bazalt-oszlopok. A kormos fal közepéből egy-egy aranyságra folt világít ki, mint a frigyláda lapja: ott a kén virágzik. Ércvirág az. De élő virággal is díszlenek a falak. Párkányaikról, repedéseikben mintha kegyeletes kezek zöld koszorúi függnének alá, az óriás lombfák, fenyők, melyeknek komor tömegét az őszi dércsípte bokrok sárga és piros füzérei tarkítják.
Egyszer-egyszer megszakítja a végtelen, a szédületes kettős falazatot egy benyúló völgyszoros, melyen keresztül egy rejtett, laktalan paradicsomba látni. Itt a két sziklafal között mély, komoly árny borong s a nappali sötétbe mint valami tündérvirág mosolyog be a völgy napsütötte képe. Ház, kunyhó nem látszik a völgyben. Tisztásán keskeny patak kanyarog végig, abból gyanútlan szarvasok isznak; a patak aztán mint egy ezüst sugár omlik alá a sziklapartról.
Aztán elmarad a völgy s ismét más templomi kép következik: a többinél még nagyobb, még rettenetesebb. A két fal háromszáz méternyire közeledik már egymáshoz s ezer méternyire az éghez. Az a messze kiáltó szikla a tetőn a Gropa lui Petro: a szent Péter sírja, mellette kétfelől a másik két óriás kőalak két apostoltársa.
S e két fal között foly alant a kőmederben a Duna.
A nagy, fenséges ős-folyam, mely megszokta a magyar sík lapályon kétezer méter széles mederben haladni méltóságos csenddel, partjain a belehajló fűzfákkal enyelegni, kilátogatni a szép virágos mezőkre s csendesen kelepelő malmokkal beszélgetni: itt összeszorítva háromszáz méter keskeny sziklagátba, hah, mily haraggal tör rajta keresztül! Akik idáig jöttek vele, nem ismernek reá. Az ősz óriás szilaj hőssé ifjul, hullámai szökellenek a sziklás meder felett. Egy-egy roppant bérctömeg ül ki néhol medre közepébe, mint valami rémoltár: az óriás Babagáj, a Kazán-szikla. Azokat fenséges haraggal ostromolja; rájuk zúdul elől s mély forgatagokat örvényít mögöttük s feneketlen árkot váj a sziklamederben. Aztán csattogva, zúgva rohan alá a kőlépcsőkön, mik egyik sziklafaltól a másikig nyúlnak keresztül.
Néhol már legyőzte az útját álló torlaszt s tajtékozva omlik keresztül a széttört sziklákon. Másutt megtorlik kanyarodó szoros bércfalánál s örök habjaival a ráhajló szikla alá ásta magát. Néhol szigeteket rak le a legyőzhetetlen sziklák mögé, új földalkotásokat, melyek semmi régi térképen nincsenek. Vad fa és bokor nőtte be a szigeteket, azok nem tartoznak semmi államhoz, sem magyarhoz, sem oláhhoz, sem szerbhez; a senki országa az, adót nem fizető, urat nem ismerő világon kívül eső, meg nem nevezett föld! Másunnan meg elhordta a kikezdett szigetek bokraival, erdőivel, kunyhóival együtt s letörülte alakjukat a térképről.
A sziklák, a szigetek több ágra osztják a folyamot. A főág Ó-gradina és Plaviszovica között már óránkint tíz mérföldnyi sebességgel rohan s a szűk folyamágakat ismerni kell a hajósnak; mert az emberi vaskéz csak egy csatornát vágott a meder sziklapadjaiban, melyen nagyobb hajók járhatnak, a parthoz közel csak apró hajók számára van út.
S e fenséges helynek hangja is oly isteni. Egy örökkétartó egyetemes zúgás, mely hasonlít a némasághoz: oly egyforma, s az Isten szavához: oly érthető. Mikor az óriás folyam a kőzátonyokon végighömpölyög, mikor a sziklafalakat korbácsolja, mikor az örvényekben fuldokolva elmerül, mikor a zuhatagok hanglépcsőin végigjátszik s mikor ez örök hullámcsattogást az örök visszhang e kettős fal között a túlvilági zene felségéig emeli, mely csupa orgona- és harangszó és elhaló mennydörgés: az ember elnémul és saját szavát meghallani retteg e csodálatos zengés közepett. A hajósok csak jelekkel integetnek, halászok babonás hite tiltja e helyt a szót: a veszély tudata mindenkit imádságra készt.

In: Voinovich – Galamb (szerk.), 162-166. p.
 

• Kirándulások az Al-Dunán

Útikönyv-részlet 1914-ből (menetrenddel és hasznos tudnivalókkal)
A Dunának Bázisától Vaskapuig érő szakasza a világhírű Alduna. Ez a 130 km hosszú áttörés Európa legnagyszerűbb harántvölgye, mert a folyam itt éppen keresztbe fűrészelte keresztül azokat a NNE.-SW. irányú hegyvonulatokat, amelyek a Temes és Timok között a Kárpátokat a Balkánhoz kapcsolják. (…)
Ómoldvánál a Duna két ágra szakad, hogy a moldvai szig.-t folyja körül. Ez a fantasztikus Babakéáj, az Alduna első sellője. Tanúja azon ma sem szünő küzdelemnek, amit a Duna a lászlóvári mészvonulattal vív.
Ápr. és okt. hónapokban dühöngő Kossava szél néha oly erővel zúdul a mészkőszirtnek, hogy azon süvítő, búgó hangot ad. A nép fantáziája több mondát fűzött hozzá. Régen a hajósok réme volt. A fenyegető veszedelmek emléke él azon szokásban, hogy aki először kel át itt, megkeresztelik; az Islas, Tachtaliaés Grében zuhatagok nevében. A Babakájután a széles Duna (20 km) hirtelen tölcsér alakban összeszűkül (400 m) és a meredek partok közé fut.
Elveszett szélességét 25 m-es mélysége pótolja. A sellőkben és kataraktákban gazdag Duna-szorosnak ez a tulajdonképpeni kezdete. A Duna első szurdoka bejáratánál két vár állott őrt, a szerb parton Golubác v. Galambócz, a magyar parton Lászlóvára.
Zsigmondot 1428-ban Marud szultán visszaverte az ostromlott Galambócz alól, amikor a gályáival a hős Rozgonyi Cecilia mentette meg. Lászlóvárat a kir. ezután építtette a szoros védelmére.
A galambóczi mészhegyek barlangjaiban tenyészik a veszedelmes kolumbácsi légy. Tavasszal és nyáron nagy rajokban jelennek meg, amikor fájdalmas csipésükkel a Délvidéken sok állatot pusztítanak el. Ha embert csípnek meg, a sebet szalmiakszesszel dörzsölik be.
Galambócz után a kilátást j.-ról- b-ról mészkő sziklafalak zárják el.
A Bázisnál kezdődő Széchenyi-út építése (1833-1837) a genialis Vásárhelyi Pál mérnöknek itt már nagy nehézségeket okozott. Egy-egy szorulatnál azt már a sziklába vágták. A Széchenyi-utat egyrészt a hajóknak veszedelmes helyeken való átvontatása, másrészt az árúk továbbszállítása végett létesítették. A szerb oldalon a rónai Traián-út, első sorban katonai célokat szolgált. Építését Tiberius kezdette (Kr. u. 33.) és Traianus fejezte be (102-3.) A meredek sziklaoldalakba lyukakat véstek, azokba gerendákat helyeztek s rájuk deszkapallót szögeltek. Az út tehát a folyó fölött lebegett.
A gerendák helyei a Kazánszorosban nagyon jól láthatók. A következő Alibég szikla oldalában a b. p.-on Baross Gábor emléktáblája hirdeti a minisztersége alatt (1890. szept. 18.-án) megkezdett Alduna-szabályozást.
Alibégnél a Duna csak 300 m széles, Stenkánál 900 m-re tágul. Mégis itt volt az első hajózási akadály. A b. p.-ról a vízbe nyúló gránit és kristályos palapadok küszöbén ma is zuhatagban törik meg a Duna vize. Vásárhelyi Pál 1834-ben törpítette a fenékgátakat s az új szabályozás alkalmából a folyó ágyba 1800 m hosszú, 60 m széles és 2 m mély medret véstek. A csatorna helyét a fenékhez erősített úszók jelzik.
In: Kerékgyártó – Kogutowicz – Mátrai (szerk.), 26-28. p.