Formarajz, euritmia és Bothmer gimnasztika
Figyelem!
Ez egy archív dokumentum, amit tájékoztató jelleggel őriztünk meg. Jellegéből adódóan nem gondozzuk, nem frissítjük, ezért pontatlanságokat, túlhaladott információkat tartalmazhat.
Kérjük, ezek figyelembe vételével használja!

Míg a rajzolás-festés a gyermek művészi érzékének fejlesztését szolgálja, a formarajz a formaérzék fejlesztését segíti elő. Megismertet olyan alapfogalmakkal, mint a pont, az egyenes, a görbe, a kör, a spirál. Az első években mozgásos játékokon (pl. mese eljátszásán) keresztül élik át a tanulók ezeket a fogalmakat, majd ennek alapján készülnek el a rajzok, melyek előkészítik az írás, az olvasás, a geometria és a számolás tanulását. A formák tudatos átélése segít az elvont fogalmak megértésében is.
Az euritmia szintén egy mozgásfajta, melynek jellemzője, hogy szövegeket és zenedarabokat írnak át a mozdulatok nyelvére. Óvodától érettségiig tanulják a gyerekek az euritmiát, ami természetesen a Waldorf-pedagógus képzés egyik legfontosabb tantárgya is.
A ”Doktor” két formagyakorlatot dolgozott ki. 1915-ben a „látható beszéd”-nek nevezett exoterikus euritmiát, melynek jellemzője, hogy szövegeket, zenedarabokat írnak át a mozdulatok nyelvére. A másik a „látható zene” elnevezésű ezoterikus formagyakorlat (1924). Míg az előzőt előadásra szánták, ez meditációt jelent.
Érdemes megemlíteni, hogy az első Waldorf iskolában megvalósított különböző testnevelési formák mennyire egymásra épülnek. Míg a Bothmer-gimnasztika a kiegyensúlyozott személyiség kialakulását szolgálja, a formarajz az univerzummal való egység átélését teszi lehetővé. Az euritmia gyakorlása előkészíti a testet a spirituális világ, vagyis az érzékfölötti dolgok befogadására.

Vissza