Míg a rajzolás-festés a gyermek művészi érzékének fejlesztését szolgálja, a formarajz a formaérzék fejlesztését segíti elő. Megismertet olyan alapfogalmakkal, mint a pont, az egyenes, a görbe, a kör, a spirál. Az első években mozgásos játékokon (pl. mese eljátszásán) keresztül élik át a tanulók ezeket a fogalmakat, majd ennek alapján készülnek el a rajzok, melyek előkészítik az írás, az olvasás, a geometria és a számolás tanulását. A formák tudatos átélése segít az elvont fogalmak megértésében is.
Az euritmia szintén egy mozgásfajta, melynek jellemzője, hogy szövegeket és zenedarabokat írnak át a mozdulatok nyelvére. Óvodától érettségiig tanulják a gyerekek az euritmiát, ami természetesen a Waldorf-pedagógus képzés egyik legfontosabb tantárgya is.
A ”Doktor” két formagyakorlatot dolgozott ki. 1915-ben a „látható beszéd”-nek nevezett exoterikus euritmiát, melynek jellemzője, hogy szövegeket, zenedarabokat írnak át a mozdulatok nyelvére. A másik a „látható zene” elnevezésű ezoterikus formagyakorlat (1924). Míg az előzőt előadásra szánták, ez meditációt jelent.
Érdemes megemlíteni, hogy az első Waldorf iskolában megvalósított különböző testnevelési formák mennyire egymásra épülnek. Míg a Bothmer-gimnasztika a kiegyensúlyozott személyiség kialakulását szolgálja, a formarajz az univerzummal való egység átélését teszi lehetővé. Az euritmia gyakorlása előkészíti a testet a spirituális világ, vagyis az érzékfölötti dolgok befogadására.