OPKM

Elhunyt Dr. Jáki László, intézményünk egykori tudományos főmunkatársa, főosztályvezetője, a Könyv és Nevelés volt főszerkesztője. Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.

Dr. Csík Tibor: Emlékezés Jáki Lászlóra

A 80 éves Jáki László köszöntése 2011. június 29-én, az OPKM-ben
 

Jáki László az 1960-as évek elején kezdett dolgozni intézményünkben, melyet akkor még Országos Pedagógiai Könyvtárnak neveztek. Nem főállású munkatárs volt, hanem a pedagógiai szakirodalmat földolgozó bibliográfiák elkészítésébe kapcsolódott be. A könyvtárban a bibliográfiai munkálatok irányítója Zibolen Endre (1914-1999) neveléstörténész, tudós pedagógus volt, aki „büntetésből” került az intézményhez. A Zibolen megkezdte munkát – a magyar neveléstudomány retrospektív bibliográfiáinak elkészítését – Jáki László fejezte be. Az ő fáradhatatlan munkálkodása eredményeként a hazai neveléstudomány és oktatásügy szakirodalmának föltártásága a legteljesebb a diszciplínák közül.
Intézményünkkel később sem szakadt meg Jáki László kapcsolata. A bibliográfiai kiadványokon túl számos közös vállalkozás valósulhatott meg, kutatások, konferenciák, kiadványok. Közülük is a legsikeresebbek a neveléstörténeti tárgyúak voltak, például az 1981-ben Ercsiben megnyíló Eötvös József Emlékmúzeum kialakítása. Jáki László nemcsak az írott történeti források tudós szakértője volt, hanem a tárgyi emlékek avatott gyűjtője és kiállítója is.
1989-ben került főállásban az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumhoz (OPKM). Először tudományos főmunkatársként dolgozott, majd a Kiadói Főosztály vezetője volt. 1996-os nyugdíjazása után is az OPKM munkatársa maradt, egészen 2010-ig. De intézményünk nem nélkülözhette hozzáértését, tudományos tevékenységét ezt követően sem, ezért a kényszerű munkajogi intézkedés után is szoros kapcsolatban maradtunk a legutolsó időkig.
1989-től munkájának középpontjában az OPKM tudományos kiadványai álltak. Ahogy már említettük, befejezte a neveléstudomány és oktatásügy bibliográfiáit, és fokozatosan átvette a Magyar pedagógusok sorozat szerkesztését, majd elindította a magyar pedagógia klasszikusainak kiadását. Az OPKM-ben valódi szellemi műhely jött létre a kiadói tevékenységéhez kapcsolódóan. A magyar tudomány olyan kiválóságait sikerült megnyernie, mint Adamikné Jászó Anna, Bényei Miklós, Gazda István, Kapronczay Károly, Kovács Mihály, Mészáros István, Németh András, Tőkéczki László, Pukánszky Béla, és még sorolhatnánk. Az újból megjelentetett könyvek szerzői között volt Fináncy Ernő, Prohászka Ottokár, Várkonyi Hildebrand és sokan mások. 1999-ben sikerült az OPKM folyóiratát, a Könyv és Nevelést újraindítani, és 2000-től jelentek meg a Tudós tanárok – tanár tudósok sorozat könyvei, mely 44 kötetből áll. A Mesterek és tanítványok sorozat 2002-ben indult, s ennek keretében 13 művet jelentetett meg intézményünk.
Jáki László hihetetlen munkabírással és elhivatottsággal dolgozott. Az OPKM-nél megjelent művei – melyeknek bibliográfiáját alább közöljük – csak egy részét képezik életműve egészének.

Én az egyetemi éveim alatt találkoztam először Jáki László nevével. A neveléstudomány területén szinte mozdulni sem lehetett az általa készített bibliográfiák nélkül. Amikor 1989-ben az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban kezdtem dolgozni, személyesen is megismerhettem őt. Egyáltalán nem olyan volt, mint ahogy a nagy bibliográfusokat elképzeli az ember.
Hozzám, a pályakezdőhöz többször eljött, hogy „megbeszéljük” a készülő magyar pedagógiai folyóiratcikkek bibliográfiájának tematikus bontását. (Magyar pedagógiai irodalom, 1919-1944 : folyóiratcikkek. Összeáll. Jáki László. Budapest. OPKM, 1991. X, 622.p.) Borzasztóan zavarban voltam, hiszen a neveléstudományi irodalom legismertebb szakembere tisztelt meg, akit sokan csak tanár úrként emlegettek. És nagyon igyekezetem, hogy a frissen tanultak és a józan ész alapján választ keressek az általa fölvetett kérdésekre… Tudtam, hogy nem én fogom megoldani a szerkesztési problémákat, de mély benyomást tett rám közvetlensége és lefegyverző barátságossága.
Beszélgetéseink során mindinkább nyilvánvaló lett, hogy számára a szakirodalom nem adat, holt betű. Átfogó képe volt a magyar neveléstudományról, pontosan ismerve, hogy az egyes témákban mely szerzőket, műveket érdemes keresni. Vele beszélgetve olyan érzésem volt, hogy akit ő nem ismer, amiről ő nem tud, az nem is lehet fontos. A régebbi szerzőket jórészt mind olvasta, a kortársait személyesen ismerte. Útbaigazításként azonban nála nem a közlemények és adataik sorjáztak, hanem megadott néhány hivatkozást, amelyet érdemes megnézni a katalógusban, bibliográfiában, és ígérte, ő is utánanéz.
A neveléstörténet professzoraként sem volt a lexikális tudás megszállottja. Jóllehet kutatóként, publikációiban pozitivista alapossággal vette számba az irodalmat, tárta föl azok eredményeit. Oktatóként azonban a szellemet akarta megragadni, önálló gondolkodásra, ítéletalkotásra bírni hallgatóit. Tudatosan törekedett arra, hogy előadásai ne ex cathedra jelleggel szóljanak a témáról, hanem megérintsék, továbbgondolásra ösztönözzék hallgatóságát. Személy szerint nagyon szeretem az egy-egy témához, helyzethez kapcsolódó kis történeteit. Sokszor az első hallásra egyszerű anekdotának számos tanulsága is volt, máskor meglepő, mennyire pontosan világított rá a lényegre, vagy egy tréfás kiszólása igazi apoftegmává vált.
Mindig csodáltam, hogy Jáki László milyen árnyaltan, ugyanakkor pontosan fogalmazott. Nála nem az egyes szavak, kifejezések vagy a mondatok, hanem a közlemény egésze hordozta az üzenetet. Szelleme mindig aktív és nyitott volt, tele ötletekkel, új szempontokkal, folyamatosan figyelemmel kísérte a tudományos közéletet. Biztos tudása kellő alapul szolgált ahhoz, hogy jól meglássa az újdonságokban az előrevivőt. Így volt ez a felsőoktatás fejlesztésében, a pedagógus-továbbképzésben, a távoktatás támogatásában és az oktatástechnológia területén, hogy csak néhány példát említsek. Szerénysége miatt azonban munkái sokkal kevésbé ismertek a szakmában, mint azt megérdemelné. Pedig csak az említett területeket tekintve is, munkássága meghatározó módon járult hozzá a magyar pedagógiához.
A tudományszervezés Jáki László működésének egyik legfontosabb területe. Pontosan meg tudta mindig ítélni, mi az igazi tudományos minőség, és ki a támogatandó tehetség a szakmában. De soha nem volt elitista, minden tanítványában igyekezett meglátni a jót, szinte valamennyi szakdolgozója munkáját csak dicsérte. Az oktatásügyben sokakat ő „fedezett fel”, az ő bátorítására kezdtek publikálni, ő indította el a tudományos pályájukat. Mert a tehetségnek alkalom kell, hogy megmutassa magát, és a hallgató, a gyakorló tanár éppúgy részt vehet a tudományos közéletben, mint a kutató, az egyetemi oktató.
A tudományos és a kiadói tevékenységében is ezeket az elveket követte. Hihetetlen nyitottsággal fordult a leendő szerzőkhöz, értékelve a leíró, összegző műveket vagy az egyéni látásmódot. Ha volt benne érték, kész volt minden segítséget megadni, s ha kellett, maga is korrektúrázta – hogy megjelentethetővé tegye – publikációját. Nagyon vonzódott a nevelés tárgyi emlékeihez, mert úgy tartotta, hogy bemutatásuk révén jobban meg lehet ismerni az adott kort. Ezért számos helyi és országos oktatástörténeti kiállítást rendezett, és nagyon érdeklődött az iskolák történeti gyűjteményei iránt. Könyvtárunknak adományozta páratlan oktatásügyi fényképgyűjteményét, amely most alapját képezi az intézmény digitális képkönyvtárának, és részét a Magyar Digitális Képkönyvtárnak. De nemcsak a múlt eszméiben találta meg a maradandót, hanem kora pedagógiai gondolkodásának is aktív formálója volt.
Jáki László halálával intézményünket pótolhatatlan veszteség érte. Kedves, közvetlen személye mélyen bennünk él. Az OPKM tudományos és kiadói tevékenységében megpróbáljuk az ő útját követni.

Jáki László a Jancsó Benedek című könyve bemutatóján, 2013. március 6-án

Jáki László utolsó előadása az OPKM Ady-konferenciáján, 2019. október 5-én

Tószegi Zsuzsanna: Élethivatása a pedagógia szolgálata. Tisztelgés Jáki László hatod évszázados munkássága előtt.
In: Könyv és Nevelés. 2011. (12.) 1. sz. melléklete. 9 12. p.
A folyóiratszámban 23-an méltatják Jáki László életművét 80. születésnapja alkalmából.

Jáki László Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumhoz kötődő műveinek és szerkesztői munkáinak bibliográfiája

Önálló művek és gyűjteményes kötetek
A magyar nevelésügyi folyóiratok bibliográfiája. 1937-1958. Budapest, 1962. Tankönyvkiadó. 90, [2] p. (Az Országos Pedagógiai Könyvtár kiadványai)
A felszabadulás utáni országgyűlések közoktatási és pedagógiai vonatkozású írásainak repertóriuma. In: Az Országos Pedagógiai Könyvtár évkönyve. 1963-1964. (Szerk. Waldapfel Eszter, Kisfaludi Sándor, Ujczné Orbán Magda.) Budapest, 1965. Tankönyvkiadó. 152-177. p.
Magyar pedagógiai irodalom 1919-1944. Önálló művek. Összeáll. Jáki László, Ulrich Ferencné. Budapest, OPKM, 1962. 298 p.
Magyar pedagógiai irodalom 1919-1944. Önálló művek. Összeáll. Jáki László, Ulrich Ferencné. Budapest,1965. OPKM, 298 p.
A magyar nevelésügyi folyóiratok bibliográfiája, 1841-1958. Az előszót írta Gazda István. 1841-1936-ig összegyűjt. Baranyai Mária és Keleti Adolf. 1937-1958-ig összegyűjt. Jáki László. Budapest, 1987. OPKM, XIII, 148, 90 p.
Korszerűsítési törekvések a századforduló iskolaépítésében. Összeáll. Jáki László. Budapest, 1989. OPKM, 106, 22 p. 8 t. (A magyar neveléstörténet forrásai, 2.)
Tanügyi kiállítások a századfordulón. In: Millenniumi iskolatörténeti kiállítás. Tanulmányok. [közread. az] Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Budapest, OPKM. 1990. 71-82. p.
Magyar pedagógiai irodalom, 1919-1944. Folyóiratcikkek. Összeáll. Jáki László. Budapest,1991. OPKM, X, 622 p.
Stolmár László: Életem, életünk. Események, örömök, bánatok időrendben. Szerk. Jáki László. Budapest, 1992. OPKM, 116 p.
A magyar neveléstudomány forrásai. Budapest,1993. OPKM, 345 p.
Az Országos Középiskolai Tanáregyesület közlönyének vázlatos története. In: Vivestől Kodályig : neveléstörténeti évfordulók, 1992 : az MTA Pedagógiai Bizottsága Neveléstörténeti Albizottságának, a Magyar Pedagógiai Társaság Neveléstörténeti Szakosztályának közös felolvasó ülése, 1992. december 9. Budapest, 1993. OPKM, 37-42. p. (Neveléstörténeti füzetek)
Pedagógiai olvasókönyv. Szerk. Balogh László, vál. és összeáll. Jáki László, Kelemen Elemér. Budapest,1993. OPKM, 266, [2] p.
Tanszermúzeum Szerk. Jáki László, Nádasi András ; [közread. az] ELTE TTK Oktatástechnika Multimédia Fejlesztő Labor, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Budapest,1997. ELTE TTK, OPKM, [Elektronikus dokumentum] CD-ROM
Ki voltam... Egy kultuszminisztériumi államtitkár vallomásai (Bassola Zoltán). Szerk. Jáki László, Kardos József. Budapest, 1998. OPKM, 423 p.
Érettségi tételek történelemből, 1851-1949. Összeáll. Jáki László. Budapest, 2000. OPKM, 62 p.
Orbis pictus. A szemléltetés évszázadai. Szerk. Jáki László. Budapest, 2000. OPKM, 233 p.
Az Uránia Tudományos Egyesület szerepe a közművelődésben. In: Hatszáz év neveléstörténetéből. Neveléstörténeti konferenciák 1997-1998. Szerk. Balogh László. Budapest, OPKM, 187-190. p.
A VKM Oktatófilm Kirendeltségének szerepe a mozgóképi szemléltetésben. In: Orbis Pictus. A szemléltetés évszázadai. Szerk. Jáki László. Budapest, 2000. OPKM, 134-139. p.
A 225 éves Ratio educationis. Emlékülés az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban. Szerk. Jáki László. Budapest, 2003. OPKM, 83 p. Bibliogr.: p. 67-82. és a jegyzetekben

Sorozatszerkesztő
Magyar pedagógusok. Szerk. 1990-től Kelemen Elemér, 1992-től Kelemen Elemér és Jáki László, 1993-tól sorozatszerk. Jáki László, szerk. Balázs Mihály, 1994-től sorozatszerk. Jáki László Budapest, OPKM, 1989. ISSN 0864-9006
A sorozatban mintegy 20 mű készült közreműködésével.
Tudós tanárok, tanár tudósok. Sorozatszerkesztő Jáki László. Budapest, OPKM, 2000-2015. Változó közreműködő közreadóval. ISSN 1586-0450
A sorozatban 44 kötetjelent meg.
Mesterek és tanítványok. Sorozatszerkesztő Jáki László. Budapest, OPKM, 2002-2012 ISSN 1588-3035.
A sorozatban 13 mű jelent meg.

Könyv és Nevelés című folyóiratban megjelent írásai
Szerzetesrendek és a könyves kultúra. Könyv és Nevelés. 1. 1. 1999. 90. p.
A karcagi Győrffy István Általános Iskola könyvtáráról. Könyv és Nevelés. 2. 1. 2000. 100-102p.
Adalékok a gimnáziumi tanári könyvtárak történetéhez, 1920–1944. Elektronikus dok. Jáki László: A karcagi Győrffy István Általános Iskola könyvtáráról. Könyv és Nevelés. 2. 1. 2000. 100-102. p.
A 20. század magyar irodalomtörténete. Könyv és Nevelés. 3. 3. 2001. 130. p.
Interjú Forrai Sándorné, gép-és gyorsírás szakos tanárral. Könyv és Nevelés.3. 3. 2001. 116-119.p.
Egy könyv kapcsán a neveléselmélet oktatásáról. Könyv és Nevelés. 4. 3. 2002. 64. p.
Mozaikok a tankönyvkritika történetéből. Könyv és Nevelés. 4. 4. 2002. 51-60. p.
Könyv az orosz nevelésről. Könyv és Nevelés. 5. 4. 2003. 59-60. p.
Új magyar nyelvű pedagógiai folyóirat Erdélyben. Könyv és Nevelés. 6. 1. 2004. 97. p.
Egy megkésett recenzió. Könyv és Nevelés. 6. 2. 2004. 81–82. p.
A Mezőtúri Református Gimnázium története. Könyv és Nevelés. 7. 1. 2005. 108. p.
Könyvtárosképzés (vagy továbbképzés) az első világháború előtt. Könyv és Nevelés. 8. 4. 2006. 53-54. p.
Globalizáció és a tankönyvek. Könyv és Nevelés. 7. 4. 2005. 68-69. p.
Kossuth egy angol tankönyvben. Könyv és Nevelés. 8. 1. 2006.
Folyóirataink jelene és jövője. Könyv és Nevelés. 8. 2. 2006. 56-58. p.
Kamaszkrónika. Könyv és Nevelés. 8. 2. 2006. 75. p.
Egy ifjúsági regény rejtélyes szerzője. Könyv és Nevelés. 8. 3. 2006. 87-88. p.
Életem alakulása és az OPKM. Könyv és Nevelés. 9. 1. 2007. 20-21.p.
Az OPKM 1868 előtti ifjúsági folyóiratairól. Könyv és Nevelés. 9. 2. 2007. 91-95.p.
Kiss Áron a tankönyvíró. Könyv és Nevelés.10. 2. 2008.
Mozaikok a magyar pedagógiai folyóiratok kiadása történetéből. Könyv és Nevelés. 10. 4. 2008.
„A profiltisztaságot alapvető követelménynek tartom… ”Könyv és Nevelés.10. 4. 2008.
Sipos Lajossal beszélgetés az iskolarendszerről, a tanárképzésről, a tankönyvekről. Könyv és Nevelés. 10. 4. 2008. 54-59. p.
„Tiszteletpéldány”. Könyv és Nevelés. 11. 1. 2009. 70-71.p.
Benedek Elek és az ifjúsági folyóirat-kiadás. Könyv és Nevelés. 11. 2. 2009. 57-64. p.
Nagyapó levelei. Benedek Elek szerkesztői üzenetei a Cimbora című folyóiratban. Könyv és Nevelés.11. 3. 2009. 64-71. p.
Lakits Vendel, a tankönyvíró. Könyv és Nevelés. 11. 2. 2009.
Benedek Elek, a gyermek-és ifjúságilap szerkesztő. Könyv és Nevelés.11. 4. 2009.
A Kazinczyval foglalkozó fontosabb neveléstörténeti irodalom. Könyv és Nevelés. 11. 4. 2009.
Zibolen Endre az Országos Pedagógiai Könyvtárban. Könyv és Nevelés. 11. 4. 2009.
Könyv a Veres Pálné Gimnáziumról. Könyv és Nevelés. 12. 1. 2010. 22. p.
Pozitív „kritika” egy kritikus könyvről. Könyv és Nevelés. 12. 1. 2010. 89. p.
Egy „érdemes tankönyvíró”. Beszélgetés Alföldy Jenővel. Könyv és Nevelés. 12. 2. 2010. 56-63.p.
Az olvasással és az ifjúsági irodalommal foglalkozó hazai irodalom bibliográfiája. Könyv és Nevelés.12. 2. 2010.
Egy történelmi filmsorozatról és egy könyvről [Nagy György]. Könyv és Nevelés. 12. 4. 2010. 40-44. p.
Az olvasás öröme. Könyv és Nevelés. 12. 4. 2010. 62-69. p.
A könyvtár a művelődés hagyományos bázisa. Interjú Csányiné Lukács Emesével, a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetének könyvtárosával. Könyv és Nevelés. 13. 1. 2011. 28-29. p.
Az olvasás és az öröm művészete. Könyv és Nevelés.13. 2. 2011. 77. p.
Egy parasztfiú útja az irodalomig. Könyv és Nevelés. 13. 3. 2011.
Jancsó Benedek emlékezete. Könyv és Nevelés. 14. 2. 2012.
Találkozásom a könyvvel, az olvasással. Könyv és Nevelés.14. 2. 2012.
Az önképzőköri bírálatok szerepe az irodalom és az olvasás megszerettetésében. Részlet az önképzőkörökkel foglalkozó nagyobb tanulmányból. Könyv és Nevelés. 14. 4. 2012. 42-47. p.
A család és a környezet szerepe az olvasás megszerettetésében. Könyv és Nevelés. 15. 1. 2013. 28-34. p.
A Jancsó Benedek című könyv bemutatóján elhangzott előadás. Könyv és Nevelés. 15. 1. 2013.68-70. p.
A megújult Köznevelés megjelenése alkalmából. Könyv és Nevelés. 15. 1. 2013. 96. p.
Találkozások Gárdonyival. Könyv és Nevelés. 15. 3. 2013.
Aranybánya, avagy az iskolai értesítők bibliográfiája. Könyv és Nevelés. 16. 1. 2014. 106-107. p.
Diáktársaságok, egyesületek szerepe az irodalom, az olvasás megszerettetésében. Könyv és Nevelés.16. 3. 2014.
Tersánszky Józsi Jenő, a tankönyvíró. Könyv és Nevelés. 16. 4. 2014.
A család, a családi környezet és az olvasás. Könyv és Nevelés. 17. 2. 2015. 54-71. p.
A ponyva szerepe az olvasóvá nevelésben. Könyv és Nevelés.18. 3. 2016. 17-32. p.
Babits Mihály – avagy a tanári szabadság határai. Könyv és Nevelés. 19. 3. 2017. 110-121. p.
Mondókától versig. Könyv és Nevelés. 20. 1. 2018.
Gőgös zseni – istenáldotta tehetség – tékozló fiú? Ady iskolaévei. Könyv és Nevelés. 21. 2. 2019. 77-100. p.