Hírek

A főigazgató és a citizen science 2020.05.15.

Staub Móric (Pozsony, 1842. szept. 18. – Budapest, 1904. ápr. 14.) emlékezete

 Staub Móric arcképe és aláírása
Staub Móric arcképe és aláírása
(Növénytani Lapok 5 évf. 2. füzet).

Május eleje hagyományosan az iskolai ballagások ideje, ami összekapcsolódik az orgona virágzásával is. Ez a mediterrán vidékről származó dísznövény hazánkban április végén, május elején bontja szirmait. A tavalyi évben még sokan azért aggódtak, hogy lesz-e elég orgona, amivel a ballagó diákok feldíszíthetik az osztálytermeiket, mivel az éghajlatváltozás miatt ez a növény is a szokottnál korábban virágozhat. Az idei évben az orgonák lila-fehér virágai megmenekültek a termeket díszítő diákoktól, így az illatos virágokból csak az anyák napi csokrokba jutott. A virágzás idejéről is kevesebb szó esett az idei évben, pedig a botanikusok a világ minden táján egyre többet foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az éghajlatváltozás miként befolyásolja a növények életét.
Talán kevesen tudják, hogy a múzeumunk (akkor még: az Országos Tanszermúzeum) igazgatója, Staub Móric, a 19. század második felében elsők között kutatta a Kárpát-medencében élő növényfajok virágzási idejét, és azt hogy az éghajlat változása milyen hatással van a növényekre.
Staub Móric a hazai pedagógiának, közművelődésnek és a botanikának is fontos alakja volt a dualizmus időszakában, amikor a hazai oktatásügy ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. Tudományos, elsősorban ősnövénytani kutatásai mellett „egész életén és egész munkálkodásában mindig a magyar közművelődésért való lelkesedés kísérte”, ahogy azt Tuzson János kiváló botanikus írta róla.
Pedig Staub Móric élete nem indult könnyen. Édesapja, aki Svájcból került Magyarországra, még Móric születése előtt elhagyta a családját, így Móric édesanyjával és bátyjával együtt nagyszülei házában, Pozsonyban töltötte gyermekéveit. Elemi iskoláit Bécsben kezdte el, majd Pesten fejezte be, ahova édesanyjával együtt költözött. A német nyelvű közegben, ahol felnőtt, nem volt lehetősége magyarul tanulni, így csak később, hazafias lelkesedésből tanulta meg a nyelvet, de németes akcentusa élete végéig megmaradt. Tanulmányait az is nehezítette, hogy születésétől kezdve rövidlátó volt. Ennek ellenére korán kiderült, hogy Móric kiváló szellemi képességekkel rendelkezik, így, bár a család kezdetben kereskedőnek szánta, már fiatalon a tanári pályára lépett.
A nehéz anyagi körülmények között a gyerekek oktatása jelentős terhet rótt a Staub családra. A probléma megoldásában Móric is tevékenyen részt vett. Ekkoriban szokásos volt, hogy a rosszabb anyagi helyzetben lévő tehetséges fiatalok jó módú diákokat tanítottak, hogy saját helyzetükön javítsanak. Staub Móric már kisdiák korában vállalkozott kisebb tanulók oktatására, ezzel megteremtette a maga számára is a lehetőséget a továbbtanulásra, így már egészen fiatalon tapasztalatokat szerzett a tanításban.
A 19. században sok tehetséges, szegényebb sorsú fiatal választotta a tanítói pályát, hiszen az egyetem elvégzéséhez nem mindenki rendelkezett kellő anyagi háttérrel. Staub Móricot korkedvezménnyel 14 évesen vették fel a császári királyi tanítóképzőbe, amely akkoriban nyílt Pesten az Üllői úton a József árvaház épületében (a mai Klinikák metróállomás közelében). Ebben az intézményben két év alatt a négyosztályos elemi iskolák tanítójává képezték ki, így már 16 évesen helyettes tanítói állást kapott Pesten, majd 18 évesen már rendes tanítói állása volt.
Staub Móric nem elégedett meg helyzetével és folyamatosan képezte magát, ahogyan az Klein Gyula méltatásából is kiderül, aki a Műegyetem botanika tanáraként az építész- és vegyészmérnököknek oktatta a növénytant: „mint elemi tanító, ritka kitartással és erős akarattal mindinkább erősebb gyökeret bocsátva a tudás talajába, szintén önerejéből hatalmas fává fejlődött”. A pesti egyetemre 1862-ben csak rendkívüli hallgatóként iratkozhatott be, hiszen az érettségi vizsgát csak 1866-ban tette le.
A kiegyezés után az ország a megkapta a lehetőséget arra, hogy saját kezébe vegye oktatás ügyét. Ebben a feladatokkal teli időszakban, az egyetem elvégzése után nevezték ki Staub Móricot segédtanárnak, majd 1868-tól a tanárnak a második kerületi vagy budai főreál iskolába (ma Toldy Ferenc Gimnázium). Eötvös József, majd Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszterek idején az oktatás fejlesztése stratégiai fontosságú volt az országban. Ezért a frissen kinevezett Staub Móricot egy évre szabadságolták, hogy külföldi egyetemeken képezhesse magát.
Külföldi tanulmányútja előtt személyesen is találkozhatott a miniszterrel, Eötvös Józseffel, aki megkérdezte tőle, milyen tudománnyal szeretne foglalkozni odakinn. Staub elkötelezett tanárként válaszolt: „Én még fiatal tanár vagyok, hogy jó tanár legyek, még sokat kell tanulnom. Egyedi célom minél többet tanítandó tudományaimból és az iskolai pedagógiából tanulni, és csak ha jó tanár leszek, csak akkor fogok valamely szaktudománnyal behatóbban foglalkozni.” Ezek után Eötvös dicsérő szavai sem maradtak el: „úgy látszik kegyed megértette szándékomat, jó tanárokat akarok a hazának adni.”
Staub németországi tanulmánya során kötelezte el magát a botanika iránt. Saját bevallása szerint azért kezdett a növénytannal foglalkozni, mert ebből különösen gyengének érezte magát. A Pesti Egyetemen ugyan növénytant is kellett tanulnia, de épp abban az időben a Növénytani Tanszék élén egymást váltogatták a tanárok, így nemigen szerezhette meg azt a tudást, amit középiskolai tanárként szükségesnek érzett. Berlinben és Bonnban viszont a korszak vezető botanikusaitól tanulhatott.
Staub különösen fontosnak tartotta, hogy a természettudományos oktatás azokból a jelenségekből induljon ki, amit a diákok megfigyeltek. Azt tartotta, hogy a módszeres megfigyelés során a tanulók olyan ismeretekre tehetnek szert, amelyek felkeltik az érdeklődésüket, ami segíti a tanulás folyamatát. Véleménye szerint „a jó és lelkes tanár szabályzatok rengetege nélkül is megtalálja a nevelés és tanítás követelte helyes módot és irányt, eltalálja az anyag megválasztásának mértékét”. Azt is fontosnak tartotta, hogy a tanító és tanár a szaktárgyában tudományos szinten is elmélyüljön. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Staub Móric nem csak az iskolát tekintette a tanítás és tanulás színterének, hanem feladatának érezte, hogy a társadalom minden tagja számára elérhető legyen a tanulás, akkor érthetjük meg munkásságát. Bár számos területen dolgozott sikeresen, egész tevékenysége a hazai közművelődést szolgálta, azzal hogy naprakész, természettudományos ismereteket, minél szemléletesebben, minél szélesebb körben terjesszen.
Már fiatalon ingyenes előadásai voltak a katolikus legényegyesületben, később pedig esti előadásokat is tartott felnőttek számára közoktatásügyi minisztérium megbízásából. Rendkívüli módon a börtönökben folyó oktatás ügyét is felkarolta, amely még a jogász körökben is elismerésre talált. A Természettudományi Társulat népszerű estélyein, pedig közérthető módon beszélt a megkövesedett ősnövényekről, amely fő kutatási területe volt.
Közművelődési tevékenységének köszönhető, hogy számos alkalommal keresték fel, azért hogy a nagy tömegeket vonzó kiállítások munkálataiban is részt vegyen. Staub Móric szívesen vállalta el ezeket a feladatokat, hiszen így még több emberhez juttathatta el a természettudományok vagy az oktatásügy új eredményeit. Tevékenyen részt vett az 1885. évi országos, továbbá az 1891. évi középiskolai jubiláris közgyűlés alkalmával rendezett kiállítás munkálataiban, mely utóbbinak elnöke is volt. Az 1896-os millenniumi kiállításon pedig őt bízták meg azzal, hogy összeállítsa a középiskolai tanítási eszközök bemutatóját. Staub egy magyar középiskola teljes felszerelését állította ki az érdeklődők számára, amelyet a saját maga által készített Képek Magyarország geológiai múltjából és jelenéből c. falikép-sorozattal egészített ki.
Staub Móricot pályája kezdetétől foglalkoztatta, hogyan lehetne az oktatást még szemléletesebbé tenni. Erről először 1864-ben megjelent közleményében írt. Nem meglepő tehát, hogy 1877-ben, amikor megalapították az Országos Tanszermúzeumot, a mai Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum elődjét, Staub Móricot is ott találjuk a felügyelő bizottság tagjai között. Tanári munkája mellett sokat foglalkozott a múzeum ügyeivel is, ennek elismeréseként először a bizottság alelnökének nevezték ki, majd 1899-ben a múzeum igazgatásával bízták meg. Ezt a feladatát haláláig látta el. A múzeum igazgatójaként segítette a gimnáziumokat a megfelelő szemléltető eszközök kiválasztásában.
Tudományos kutatásai során is törekedett arra, hogy eredményeit megismertesse a nagyközönséggel. A citizen science módszere, vagyis az érdeklődő laikusok bevonása a kutatásba ma újszerű divatos irányzatnak számít. Hasonlóval próbálkozott Staub Móric is a 19. század közepén, amikor megkezdte virágzásbiológiai (fenológiai) megfigyeléseit. A növények virágzási idejét nem csak saját lakóhelye környékén vizsgálta, hanem számos érdeklődőt, tanár kollégát, diákot is bevont kutatásaiba. Egy-egy faj virágzási idejének feljegyzése nem igényelt elmélyült szakértelmet, mégis fontos adatokat szolgáltatott Staub Móric számára. A Kárpát-medencéből összegyűjtött információk alapján Staub az éghajlat és a növények virágzási ideje közötti összefüggéseket is vizsgálta. Ezek a kutatások napjainkban, amikor az éghajlatváltozás felgyorsulni látszik, újra élénken foglalkoztatják a világ botanikusait.

 Staub Móric A Zsilvölgy aquitánkorú flórája című tanulmányából készült különlenyomat címlapja.
 Staub Móric A Zsilvölgy aquitánkorú flórája
című tanulmányából készült különlenyomat címlapja.

Staub Móric fosszilis növény rajzaiból készített litográfiák
Staub Móric fosszilis növény rajzaiból készített litográfiák A Zsilvölgy aquitánkorú flórája című tanulmányából.
Staub Móric fosszilis növény rajzaiból készített litográfiák
Staub Móric fosszilis növény rajzaiból készített litográfiák
A Zsilvölgy aquitánkorú flórája című tanulmányából.

Tuzson János szerint Staub Móric érdeklődése az ősnövénytan iránt akkor kezdődött, amikor 1877-ben megbízták azzal, hogy fordítsa le Oswald Heernek a Pécs környéki permi növényzetről írt dolgozatát. Staub Móric ezután szenvedélyesen kutatta a Kárpát-medence ősi megkövült növénymaradványait. Az ősnövénytani kutatások hozták meg számára a hazai és nemzetközi elismerést. Az ország számos pontjáról származó fosszilis anyagot, kövületet vizsgált át, munkája során új fajokat írt le, és érdekes megalapításokat fogalmazott meg a Kárpát-medence egykori éghajlatáról. Rávilágított arra, hogy az egykori és a mai flóra között mutatkozó különbségek egyik fő okozója az éghajlat változása lehetett. Munkája elismeréseként 1898-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának is megválasztották.
Nevéhez köthető egy másik terület első módszeres hazai kutatása is. A Természettudományi Társulat célul tűzte ki a hazai tőzegtelepek vizsgálatát, a cél érdekében létrehozott Tőzegkutató Bizottság elnökének pedig Staub Móricot választották meg. A tőzegtelepek a vizsgálatából ma rengeteg információt nyerhetünk arról, hogy az elmúlt pár ezer évben, hogyan változott meg az éghajlat és vele együtt a növényzet is. Igaz hogy Staub Móricnak még nem álltak rendelkezésére a mai modern módszerek, de számos érdekes megállapítás tett, a tőzegtelepek vizsgálata során.
Staub Móric lelkesen kapcsolódott be a dualizmus időszakában pezsgő egyesületi életbe is, így tudományos eredményei a szakma és az érdeklődő nagyközönség számára is hozzáférhetőek lettek. Tagja volt szinte valamennyi országos természettudományos egyesületnek, de részt vett a hazai turista egyesületek munkájában is.
Nevét viseli több fosszilis kovamoszat, csiga, és róla neveztek el egy őskori tölgyet, a Quercinium staubii-t, amely hajdan a Vas megyei Gyepüfüzes környékén nőtt a földtörténeti harmadkorban.

 

Legfontosabb felhasznált irodalom:

A Josephinum árvaházban újonnan szervezett tanítóképző intézet … In: Budapesti Hírlap, 1856:230. (okt. 4.) 2.
Klein Gyula rt. [rendes tag] gyászbeszéde Staub Móricz lt.[levelező tag] ravatalánál. In: Akadémiai Értesítő 15 1904. 337–339.
Mágócsy-Dietz Sándor: Staub Móricz lt. emlékezete. Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek 13 1906:3. 61–104.
Rátótiné Görög Ágnes: Staub Móricz. Az élet- és pályarajzot írta, a szövegeket vál.. - Budapest, OPKM-OFI, 2008. 90.
Staub Móric: Magyarország megkövesült In: Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz, 1889. 182–191.(187-188.)
Tuzson János: Staub Móricz emlékezete. In: Növénytani Közlemények 5 1906:2- 39–45.

Készítette: Pifkó Dániel





további hírek