OPKM

Vágány Judit diplomamunkája (2019),
MKE Iparművészeti Restaurátor Tanszék, témavezető: Orosz Katalin DLA

Az 1950-es évekből származó földrajzi felszíni modell Turner István budapesti műhelyében készült. Ez a modell egy több egységből álló, összeilleszthető sorozat része, amelyet a földrajzoktatásban használták. A tárgy érdekességét az adja, hogy ezzel a technikával csak nagyon rövid ideig készültek ilyen szemléltető eszközök, mert azt hamar felváltották a tartósabb, gyorsabban előállítható műanyagok. Az egyedi módszert Turner István és testvére kísérletezte ki. A gipszből készített pozitív vagy negatív formára papírmasé technikával rétegeket vittek fel egyenletes vastagságban, majd megszilárdulás után a formáról leválasztották. A szabadalom birtokában 1928-tól kezdve iparszerűen állítottak elő különböző dombortérképeket.

Anyaga: gipsz, papírmasé, fa, akrilfesték, méretei: 40,1×59,1×5-9 cm, kora: 1950-es évek, tulajdonos: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum

A fakeretre szögelt üreges papírmasé modell festése a száradás során erősen zsugorodhatott, így a fellépő feszültség hatására a festékréteg repedezett, széthasadt, felületén hiányok és felválások keletkeztek.

A felvált felületek 6 %-os etil-hidroxietil-cellulózzal végzett rögzítése után a pergő festékrétegek megkötése akril diszperzió 1:1 arányú vizes oldatával történt.

A hiányok pótlása japánpapír izolálás után cellulózrostból és gipszből készült péppel valósult meg.

A retusálás porpigmentekkel és metil-cellulóz kötőanyaggal történt.

A retusálást követően a tárgy újra egységessé vált és újra értelmezhetővé váltak a domborzati viszonyok.

A különböző domborzati viszonyokat bemutató összeilleszthető részek együttes képe.