OPKM

Nagy László (Kisújszállás, 1857. június 27. – Budapest, 1931. február 25.), a magyar pedagógiatörténet jeles, nemzetközileg elismert alakja, fontos szerepet játszott a magyar tanítóképzés és a gyermeklélektan terén.

Áment Gellért felvétele. A kép jogai: OPKM

Múzeumunk képzőművészeti gyűjteményének egyik nagyértékű műalkotását Kisfaludi Strobl Zsigmond mintázta meg. Az ábrázolt, Nagy László, (Kisújszállás, 1857. június 27. – Budapest, 1931. február 25.), a magyar pedagógiatörténet jeles, nemzetközileg elismert alakja, fontos szerepet játszott a magyar tanítóképzés és a gyermeklélektan terén.

Nagy László pedagógus családból származott, apja tanfelügyelő volt. 1880-ban szerzett középiskolai tanári végzettséget. 1881-től a II. kerületi tanítóképző tanáraként működött. A millennium évében tartott Második Országos és Egyetemes Tanügyi Kongresszus (1896. július 3–10.) főtitkáraként a szervezőmunka oroszlánrésze jutott számára.
Egyik méltatója, az erdélyi Kemény Gábor többek között így emlékezett meg 1931-ben írt nekrológjában: „már 1906-ban felhívja a figyelmet a gyermektanulmányozásra. Átfogó s előrelátó szellem. Pedagógiai elmélet, pedagógiai gyakorlat, laboratóriumi munka, arravaló emberek nevelése és társadalmi propaganda — ezt a sokféle munkát Nagy László szuggesztív erővel tudta végezni és irányítani. — Ő is elméletekből indult ki, mint sok más kortársa, de ő sohasem botlott bele az elméleti dogmák útvesztőjébe.”
A korszerű tanítóképzést az állam egyik fontos feladatának tartotta. A gyermeki lélek tanulmányozására laboratóriumot hozott létre. Ugyanakkor „nemcsak kutató tudósokat, gyakorlati pedagógusokat, de megértő szülőket is akart nevelni.” 1918-ban megszervezte az Anyák Iskoláját, ez azonban csak egy évig működött. Ennek folytatásaként 1923-ban hozta létre a Szülők Iskoláját.
Alkotásai között ott találjuk az 1906-ban létrejött Magyar Gyermektanulmányi Társaságot. Bár az elnök tisztségére Teleki Sándor grófot kérték fel, a tényleges irányítást ügyvezető alelnökként Nagy László végezte, egészen haláláig. A társaság kisebb szünetekkel 1944-ig működött. 1947-ben reaktiválták, de 1948-ban az új hatalom betiltotta.
Ugyanilyen fontos volt a Gyermektanulmányi Múzeum megszervezése, „melynek agyag és rajzmunkái s a gyermekek egyéb öncsinálta játékszerei az 1911. évi brüsszeli és az 1912. évi berlini lélektani kongresszus alkalmával a külföld figyelmét is ráterelték.”
22 éven át szerkesztette a Gyermektanulmányi Társaság folyóiratát, A Gyermek-et, mely korának legkiemelkedőbb hazai gyermekpszichológiai és neveléslélektani fóruma volt.

Életművének egyik jelentős munkája az Új Iskola tantervének kidolgozása 1914-ben. Az európai reformpedagógiai mozgalmak alapján álló, Domokos Lászlóné Löllbach Emma vezette nyilvános jogú magániskola 1915-ben kezdte működését, 1949-ben azonban az új rendszer bezáratta.

Bogdán Melinda felvétele

Kisfaludi Strobl Zsigmond a fotónkon látható bronz büsztöt 1912-ben készítette és a Műcsarnok 1913/14. évi téli tárlatán mutatta be. A művész atyai barátjaként tekintett Nagyra, aki kezese volt Strobl szabadkőműves páholyfelvételénél. A műalkotást sokáig elveszettnek hitték, a művész oeuvre-katalógusát összeállító Kostyál László is csak leírásból ismerte. 1969 óta gyűjteményünk tulajdona, állandó kiállításunkon szerepel.

Emlékét kerületünkben egykori lakhelye, a VIII. Üllői út 16/B számú ház falán szerény tábla jelöli. (Felirata viszont arról nem szól, hogy itt, a lakásán volt a Gyermektanulmányi Társaság székhelye és A Gyermek szerkesztősége is.) 1982-ben állíttatta a Fővárosi Tanács. (A táblaállítást valószínűleg még egy évvel korábban, halálának 50. évfordulójára kezdeményezték, ám mire az ügy minden stáción átjutott, eltelt egy esztendő.) Munkássága többet érdemelne, annál is inkább, mert – ahogy az 1931-es nekrológ írta – „egész ember volt a félemberek világában.”

Bogdán Melinda

Pifkó Dániel felvétele

Irodalom

• „Gyermekvilágháború”. 1914 – 1918 rajzokban = Children's World War : 1914–1918 in drawings. Az EKE Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiállítása az egri Kepes Intézetben, 2017. október 25 – 2018. január 5. Szerk., a kiállítást rend. Bogdán Melinda. Eger, EKE OFI OPKM, 2017. 14.
• Kemény Gábor: A pedagógus Nagy László. In: Korunk 6. 1931:5. 371–374. http://epa.oszk.hu/00400/00458/00265/1931_05_5487.html (2021-02-25)
• Kostyál László: Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884 – 1975) élete és művészete. Doktori disszertáció. Bp., ELTE, 2012. 58., 65., 168.
• Nagy Zoltánné Áment Erzsébet: Pályakép több olvasatban. (Nagy László élettörténete). In: Új Pedagógiai Szemle, 57. 2007:7-8. 146–163. http://www.epa.oszk.hu/00000/00035/00115/2007-07-mt-Nagy-Palyakep.html (2021-02-25)
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 9. köt. (Mircse – Oszvaldt). Bp., Hornyánszky, 1903.