Idén ünnepeljük báró Eötvös Loránd születésének 175. évfordulóját. A jubileumi „Eötvös 175” megemlékezés-sorozat kitölti szinte az egész esztendőt.
Idén ünnepeljük báró Eötvös Loránd születésének 175. évfordulóját. A jubileumi „Eötvös 175” megemlékezés-sorozat kitölti szinte az egész esztendőt. Múzeumunk is delegálta magát a július 27-én megrendezett Eötvös Loránd emlékhely-túrára, és azt követően az érte felajánlott szentmisén a krisztinavárosi plébániatemplomban, ahol egykor megkeresztelték. Az évfordulóra megjelent Kis Domokos Dániel két részes cikke, amely részletesen és olvasmányosan tárja elénk az emlékhely-túra nagyléptékű vállalkozását:
https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2023/07/27/a_svabhegytol_az_eotvos-csucsig_eotvos_lorand_nyomaban_elso_resz (2023-08-10, első rész)
https://nemzetikonyvtar.blog.hu/2023/07/28/a_svabhegytol_az_eotvos-csucsig_eotvos_lorand_nyomaban_masodik_resz (2023-08-10, második rész).
Eötvös Loránd, 1870 körül (Borsos, Doctor, Varságh műterme),
az OPKM gyűjteményéből.
A nagy fizikus munkássága nemcsak azáltal kötődik intézményünkhöz, hogy több személyes tárgyát őrizzük. Tudományos tevékenysége mellett az oktatásügyben is szerepet játszott. Apjához hasonlóan ő is betöltötte a kultuszminiszteri tisztet, 1894-től 1895 elejéig. Megalapítója volt a magas szintű tanárképzést szolgáló Báró Eötvös József Collegiumnak, de éppúgy szükségesnek tartotta a népoktatás támogatását is.
Az ünnepi főhajtás után gyakorta kerülhet sor vidám anekdotákra, amelyek az ünnepeltre vonatkoznak. Ezt a hagyományt követve, most mi is egy ilyen adomát teszünk közzé.
Eötvös Lorándról – akit Einstein „a fizika egyik fejedelmének”, diákjainak egy része viszont a „vizsgázók rémének” nevezett, – számos vizsgatörténet keringett. Az elbeszélésben szereplő, állítólag nála szigorló személy sem ismeretlen: Fehér Ipoly OSB (1842 – 1909), 1892-től haláláig pannonhalmi főapát, aki 1893-tól az Országos Közoktatási Tanács elnöke (utóbb másodelnöke) volt.1 Tanári vizsgáját 1869. október 6-án tette le, s nem sokkal később már ő írta a kor legszínvonalasabb hazai középiskolai fizika-tankönyvét. (Kísérleti természettan, az újabb elméletek alapján szerkesztetett kézikönyv középtanodák felsőbb osztályai számára, 1-2. köt., Pest, 1871-1872, számos későbbi kiadással; átdolgozva egészen az 1930-as évekig használatban volt.) Az egyik korai magyar nyelvű fotótörténeti értekezés szerzőjeként pedig nem maradt említetlen a bencés fotográfia történetében sem.
Az alábbi (valójában meg sem történt) históriát 1894-ben két rövid híradásban publikálta a Budapesti Hírlap, amikor Eötvös Loránd elfoglalta a miniszteri széket. A közlemények megjelenése közötti majdnem két hónapos intervallumot bizonyára az magyarázza, hogy valakinek eszébe juthatott: a mindent (jobban) tudó „háttér-informátorok” helyett talán meg kéne kérdezni az érdekelteket is.
Mint látható, légből kapott álhírek, fake news-ok már akkor is terjedtek. És hiába cáfolta a legilletékesebb, a Fehér Ipolyt és utóbb Eötvöst vizsgáztató Jedlik Ányos, hiába cáfolta a két érintett fizikus, a „pikáns mese” egyre dagadva terjedt tovább. 1895-ben egy vidéki iskolaigazgatót kigúnyoló humoreszkben már szinte közhelyként idézték:
„(…) fényes elégtétel gyanánt áll előttem Fehér Ipoly, ki a doktorátusi kalamitások2 daczára is nagy méltóságba jutott s a fejük tetejére ült a közoktatási tanácsban a buktató egyetemi professzoroknak.”3
Bogdán Melinda
Fehér Ipoly, forrás: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai.
Győr vármegye. Osváth Gyula: Irodalom, tudomány, művészet. Fehér Ipoly
Kálmán. Budapest, (1910).
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-
magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/gyor-varmegye-A041/irodalom-
tudomany-muveszet-irta-osvath-gyula-A561/feher-ipoly-kalman-A604/
„Fehér Ipoly szekundája.
Jelentettük, hogy Fehér Ipoly pannonhalmi főapát lemond a közoktatásügyi tanács elnökségéről, mert az általa pártolt egységes középiskola kérdésében ellentétbe jutott az új közoktatásügyi miniszterrel, Eötvös Loránd báróval.4 E hír kapcsán kaptuk a következő levelet:
»A főapát és a kultuszminiszter antagonizmusa sokkal régibb keletű, mint az egységes középiskola ideája Magyarországon. Az igaz, hogy az antagonizmus az iskolán kezdődik. Mikor a főapát mint tanárjelölt az egyetemet járta, Eötvös Loránd báró volt a professzora a fizikából. S Eötvös Loránd báró a fizikából megbuktatta Fehér Ipolyt.
Azután Fehér Ipoly mégis elnyerte a tanári oklevelet s egyik tárgya éppen a fizika lett, amelynek kézikönyvét is megírta s azt a könyvet a közoktatásügyi minisztérium ajánlotta is középiskolai használatra. A bukott tanárjelöltből azóta főapát lett s bizonyára régen elfeledte azt a buktatást, a főapát és a kultuszminiszter viszonyának legrégibb epizódját.«”
(Megjelent: Budapesti Hírlap, 14. 1894: 175. (jún. 26.) 15.)
„A főapát szekundája.
Jól értesült oldalról vesszük e sorokat: A minapába e cím alatt és e rovatban azt a pikáns mesét mondta el valaki, hogy Fehér Ipoly pannonhalmi főapát a közte és az új kultuszminiszter közt fennálló régi feszült viszony miatt a közoktatásügyi tanácsban elfoglalt elnöki állásáról lemondani készül. Egyúttal leleplezte e feszült viszonynak okát is a szekundában, melybe Fehér főapátot tanári vizsgáján Eötvös Loránd báró egyetemi tanár pónálta.5 Ennek a pikáns históriának [sic! hallatán] Fehér főapát nevetett legjobban, aki lemondási szándékáról épp oly keveset tud, mint Eötvös báró az állítólagos szekundáról, melyet már azért sem oszthatott ki a nálánál hat évvel idősebb főapátnak, mivel ez jóval ő előtte tette le a tanári vizsgát.6 Az öreg Jedlik Ányos dr., mindkettőjüknek fizikai professzora egykoron,7 aki kilencvennégy éves kora dacára elpusztíthatatlan szellemi erőben és étvággyal élvezi a bencék győri székházában a jól kiérdemelt nyugalmat, mosolyogva jegyezte meg erre:
— Én nem tehetek róla, én a főapátnak is, a közoktatásügyi miniszternek is kitűnőt adtam. De az én kedves mostani főapátom tanári, igazgatói és főigazgatói minőségében annyi szekundát osztott ki,8 hogy nem csodálom, ha valamelyik hálás tanítványa évek múltán egyet a sok közül az újságban visszaad neki.”
(Megjelent: Budapesti Hírlap, 14. 1894: 220. (aug. 10.) 11.)
További irodalom Eötvös-anekdotákra:
Hágen András (összeáll.): Elegáns anekdoták fizikából. In: Ponticulus Hungaricus, 16. 2012:5. https://www.ponticulus.hu/rovatok/humor/hagen-tudosok-humora.html#gsc.tab=0 (2023-08-10)
Jegyzetek
1 Magyarország tiszti cím- és névtára, 13. évf., Budapest, 1894. 370. 1896-tól a hivatalosan másodelnökként szerepelt, mert az elnök tisztét a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszter viselte, ám a testület tényleges vezetője Fehér Ipoly maradt, egészen haláláig.↑
2 Kellemetlen, szégyenletes eset (a latin calamitas főnév eredetileg kárt, bajt, veszteséget, csapást jelentett). A mondat azt sugallja, hogy Fehér a doktori vizsgán (!) bukott meg.↑
3 P. Laurentius [Dengi János]: Az igazgató úr. In: Magyar Szemle, 7. 1895:10. 112. A több álnevet is használó szerző, Dengi János (1853-1903) középiskolai tanár, író, ekkor Krassó-Szörény vármegye tanfelügyelőjeként működött, tehát jól ismerhette a pedagógusok között keringő mendemondákat.↑
4 A klasszikus humán gimnázium és a reáliskola helyett egységes középiskola-rendszer kialakítását Eötvös Loránd elődje a kultuszminiszteri székben, gr. Csáky Albin kezdeményezte még 1889-ben, első parlamenti beszédében. Molnár Victor: Gróf Csáky Albin. Élet- és jellemrajzi vázlat. Budapest, 1894. 20. és 27. A Közoktatási Tanácsban tartott reform-vitákról nemcsak a pedagógiai szakfolyóiratok, hanem a napilapok is tudósítottak.↑
5 Vagyis elégtelen osztályzatot adott. V. ö. Petőfi Sándor: Deákpályám („Secundába ponált mégis / Sok szamár professorom.”)↑
6 Fehér Ipoly 1869. október 6-án tette le tanári vizsgáját, Eötvös Loránd viszont csak 1871-ben habilitált egyetemi magántanárként, 1872-ben nyerte el a nyilvános rendes egyetemi tanári címet.↑
7 Jedlik Ányos OSB (1800-1895) bencés szerzetes, 1840-től a pesti egyetem fizika professzora volt, egészen 78 éves koráig, amikor nyugdíjba ment. Utóda a tanszék élén egykori tanítványa, Eötvös Loránd lett.↑
8 Fehér előbb a pannonhalmi rendi főiskolán tanított, majd 1874 és 1882 között az esztergomi bencés gimnázium igazgatója, 1882-től 1892-ig, főapáttá választásáig a szegedi tankerület királyi főigazgatója volt.↑
|
