OPKM

Az OPKM története

Utolsó frissítés: 2019.07.11.

Az OPKM rövid története
Események és dokumentumok az OPKM történetéből

Az OPKM rövid története

Összefogalaló Droppánné Debreczeni Éva kötetei alapján

1877- Országos Tanszermúzeum

Az OPKM története több mint száz éves múltra tekint vissza. Elsőként, 1877-ben az Országos Tanszermúzeum jött létre, melynek megalapítását Gönczy Pál, miniszteri tanácsos kezdeményezte. Az akkori gyűjtemény az 1873-as bécsi világkiállítás magyar és külföldi anyagából, adományokból jött létre. A múzeum Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter népoktatási törvényének szellemében, azt szolgálva sorra létesülő népiskolák taneszközökkel és felszerelésekkel való ellátására, mintegy háttérintézményként jött létre. Gyűjteményével, mely tehát nemcsak hazai, hanem külföldi taneszközöket is tartalmazott, egyedülálló volt Európában. Egyedülállósága egyetemességében, abban állt, hogy nemcsak a magyarországi, hanem a különböző haladó országok taneszközeinek gyűjtésére vállalkozott. Nem a mai értelemben vett múzeum volt, hiszen nem annyira a múlt tárgyi emlékeit gyűjtötte, hanem az akkor használatos taneszközöket. Külföldi taneszköz gyűjteményével lehetőséget kívánt adni összehasonlító kutatásokra, a hazai tanszeripart pedig korszerű taneszközök gyártására ösztönözte. Feladata volt a taneszközök gyűjtésén, bemutatásán kívül a taneszközök, tankönyvek bírálata, iskolák taneszköz felszerelési jegyzékeinek elkészítése, közzététele. A múzeum már a kezdetekben jelentős könyvanyaggal (tankönyvekkel, iskolai értesítőkkel, kézikönyvekkel) rendelkezett.

1906-1933

A későbbiekben mindinkább szükségessé vált egy pedagógiai könyvtár létesítése is, melyet a múzeum egykori igazgatója Gyertyánffy István javaslatára, 1906-ban nyitottak meg. Ekkor kezdődött meg valójában a szakkönyvek rendszeres gyűjtése, a tankönyvek, szakkönyvek hiányainak felmérése. 1907-től indult meg az intézmény folyóirata, az Országos Paedagógiai Könyvtár és Tanszermúzeum Hivatalos Értesítője címmel. Kezdetben főként a tankönyvek, taneszközök bemutatásával, bírálataival, később pedig pedagógiai művek ismertetésével foglalkozott, és közölte a könyvtár és múzeum statisztikai adatait. 1917-ben szűnt meg, gazdasági nehézségek miatt.

A kettős intézmény Vángel Jenő vezetése alatt 1906–1914 között élte virágkorát. Gyűjteménye, mely a pedagógiai szakkönyveken és tankönyveken kívül iskolai értesítőket és ifjúsági könyvanyagot is tartalmazott, 1916-ra meghaladta a 40 ezer kötetet. A világháború következményeként fejlődése megtorpant. 1922-ben megszüntették a tanszermúzeumot, a könyvtárat pedig a Vallás- és Közoktatási Minisztérium könyvtárával egyesítették. 1933-ig mint a Vallás és Közoktatási Minisztérium Országos Tanügyi és Pedagógiai Könyvtára működött. Azonban sem a személyi, sem pedig a tárgyi feltételek nem tették lehetővé fejlődését. Ezért a minisztériumi vezetés a könyvtár felszámolása mellett döntött. Állományát – mely közel 100 ezer kötetből és ezen felül mintegy 30 ezer iskolai értesítőből állt – hazai könyvtárak (Széchényi Könyvtár, Egyetemi Könyvtár, vidéki egyetemei könyvtárak) és külföldi magyar intézetek között osztották szét, leválogatva belőle a minisztérium házi-könyvtára számára a tanügyigazgatási, kulturpolitikai anyagot, a lexikonokat és egyéb kézikönyveket, szótárakat, valamint az 1920 óta megjelent és kötelespéldányban kapott tankönyveket (kb. 5-10 ezer kötet közötti mennyiséget).

Ezzel megszűnt e jelentős intézmény, melynek feladatát – a pedagógus társadalom szakirodalommal való ellátását – 1958-ig, a könyvtár újra indulásáig a hasonló összetételű állománnyal rendelkező Fővárosi Pedagógiai Könyvtár töltötte be.

1958- OPK

Az 1933-ban megszüntetett Országos Pedagógiai Könyvtár hosszú évek után, 1958-ban indult újra, melyet az 1956-os könyvtári törvény, illetve az 1958-as miniszteri utasítás rendelt el. Ennek értelmében a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Pedagógiai Könyvtárának és a Művelődésügyi Minisztérium Pedagógiai Könyvtárának összevonásával, az iskolai könyvtári hálózat központjaként létrehozták az Országos Pedagógiai Könyvtárat. Az intézmény működését 1958. szeptember 1-vel kezdte meg. A Waldapfel Eszter által vezetett könyvtár Szervezeti és Működési Szabályzata értelmében hármas funkciót, országos szakkönyvtári, dokumentációs és iskolai hálózati és módszertani központi funkciót töltött be.

1958–1966 között történt meg a két könyvtár egyesítése, a szakkönyvtári, az iskolai könyvtárak irányításával kapcsolatos és a dokumentációs funkciók alapjainak, a szervezeti kereteknek kialakítása. Megkezdődött a bibliográfiai tevékenység, melynek eredményeként folyamatosan kiadták a Magyar Pedagógiai Irodalom (MPI) füzeteit, továbbá a retrospektív bibliográfiák munkálatai is elindultak. Az iskolai könyvtárak munkájának támogatása céljából kiadták az Iskolai Könyvtárosok Tájékoztatója című periodikát, illetve ennek folytatásaként a – napjainkban is megjelenő – Könyv és Nevelés című folyóiratot.

1967–1979 között, Arató Ferenc igazgatása alatt a legfőbb feladat a szakkönyvtári jelleg megerősítése volt. Ennek érdekében kiegészítették, korszerűsítették az állományt, felhasználva a nemzetközi kapcsolatokat is. Szakreferensi rendszert hoztak létre az olvasószolgálatban, és bővítették a szervezeti keretet az Összehasonlító Pedagógiai Osztállyal. Jelentős kutatások folytak: olvasáspedagógiai kísérletek, és kutatások, összehasonlító pedagógiai kutatások és a tizenegy nyelvű pedagógiai szótár munkálatai.

1968- OPKM

1968-ban a könyvtár feladatköre bővült a muzeális pedagógiai tárgyi anyagok gyűjtésével, létrejött az intézményen belül a Múzeumi Osztály. Ettől kezdve Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumként működött.

1980–1990 között, Balázs Mihály igazgatósága alatt kezdődött meg az Országos Pedagógiai Információs Rendszer kiépítése, és ennek támogatására az országban az elsők között bevezették a számítógépes feldolgozást, kidolgozva a pedagógiai tárgyszójegyzéket, és a tartalmi feltárásban a magyarországi könyvtárak között elsőként alkalmazva a PRECIS osztályozási rendszert. Ennek magyarra történő adaptációját Horváth Tibor, főigazgató-helyettes készítette el.

A könyvtár folyamatos fejlődésen ment keresztül az 1980-as évek első feléig. A fejlődés minden területen megmutatkozott: évente átlagosan 10 ezer kötettel gyarapodott az állomány, nőtt az olvasóforgalom, és a nemzetközi kapcsolatok is bővültek. Az NDK-val, Csehszlovákiával, Bulgáriával, Lengyelországgal és a Szovjetunióval kétoldalú szerződések útján biztosították egymás számára a kiadvány- és információcserét, részt vettek közös munkákban (Információs bulletin, a szocialista országok pedagógiai információs rendszerének kidolgozása stb.), konferenciákon, továbbá csereutazásokat bonyolítottak le tapasztalatszerzés céljából. Számos nemzetközi szervezettel is gyümölcsöző kapcsolatot alakítottak ki. Ezek közül a legjelentősebb az Unesco, illetve a BIE volt, melyekkel kiadvány- és információ cserét folytatott. Az OPKM MicroIsis felhasználó lett, ingyen hozzájutott a szoftverhez. Létrehozta a Számítógépes Csoportot, mely későbbiekben osztállyá alakult, és saját számítógépes rendszert dolgozott ki.

A könyvtár állománya közel fél millióra növekedett, gazdag pedagógiai és különgyűjteményeivel, melyek közül egyedülállónak mondható tankönyv és ifjúsági gyűjteménye, iskolai értesítő gyűjteménye pedig az OSZK mellett a legteljesebb az országban. Bár a fejlődés a 80-as évek második felétől – a világszerte tapasztalható gazdasági nehézségek és politikai változások következtében – visszaesett, de ennek ellenére elmondható, hogy az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum a nagy szakkönyvtárak sorába lépett, és szakkönyvtári, tudományos, dokumentációs és kiadói tevékenységével jelentős tényezőjévé vált a magyar könyvtárügynek, szolgálva a közoktatás irányítóit, a kutatókat és a gyakorló pedagógusok munkáját.

1989-

A rendszerváltozás után új fejezet kezdődött az intézmény életében. Jelentősen megváltoztak a gazdasági feltételek, átalakult a könyvpiac. Ez sok változást és újabb kihívásokat hozott az intézmény életében: növekvő árak, csökkenő beszerzési keret, személyi állományának csökkentése). Ezek között a körülmények között tölti be ma is országos feladatkörét, mint ODR szakkönyvtár és a MOKKA, illetve a MOKKA”R” program résztvevője.

A 2000-es évek intézményátszervezései során az OPKM-et 2007-ben integrálták az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetbe, majd 2017-ben azzal együtt az Eszterházy Károly Egyetembe.

Irodalom

Droppánné Debreczeni Éva: Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum története.
1. 1877- 1933. Bp., OPKM, 2003, 145 p.
2. 1958-1990. Bp., OFI-OPKM, 2010, 526 p.

Események és dokumentumok az OPKM történetéből

Történeti morzsák
Összeállította: Dömsödy Andrea

1956. március 9. - Az újraalapításról szóló jogszabály
1956. június 30. - A létrehozás határideje
1958. július 1. - Az egyesítés hivatalos dátuma
1958. szeptember 1. - A könyvtár újraindulása
1959. január 3. - Megnyit a könyvtár
1959. január 19. - Az OPK első szerzeményei
1959. január 21. - Elkészülnek az új intézmény az első kísérőlapjai, leltárlapjai, kölcsönzőkártyái

1956. március 9. - Az újraalapításról szóló jogszabály

Az intézményi átszervezés egyik mozgatórugója volt, hogy az alakuló könyvtári rendszer legelhanyagoltabb láncszemét, az iskolai könyvtárakat irányítsa, támogassa. Az OPK feladatai között ez szinte előzmény nélkül való volt. Nagy kihívás volt a kb. 7 ezer iskola könyvtárainak hálózattá szervezése, a módszerek kialakítása. Ezzel megteremtették feltételeit a hazai iskolai könyvtárügyet 30 éven át meghatározó módszertani munkának…

1956. június 30. - A létrehozás határideje

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 1.018/1956.(111.9.) számú határozata a könyvtárügyről szóló 1956. évi 5. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról. In: Magyar Közlöny, 1956. 19. sz., 104. p.

1958. július 1. - Az egyesítés hivatalos dátuma

A művelődésügyi miniszter 159/1958. (M.K. 14.) M.M. számú utasítása az Országos Pedagógiai Könyvtár létesítéséről. In: Művelődésügyi Közlöny, 1958. 14. sz., 245. p.

Az eseménynek sajtóvisszhangja is volt:

Megalakult az Országos Pedagógiai Könyvtár. In A Könyvtáros, 1958. 9. sz., 643. p.

1958. szeptember 1. - A könyvtár újraindulása

Az eredeti határidőhöz (1956. június 30.) képest könyvtárunk Országos Pedagógiai Könyvtár (OPK) néven 1958. szeptember 1-én kezdte meg működését a jogszabály elvárásainak megfelelően. A két könyvtár egyesítéséből létrejövő intézmény kezdetben összevonási, elhelyezési, létszámbeli nehézségekkel is küzdött. A könyvtári munka viszont megindult a minisztérium épületében erre a célra átadott 5 szobában.

A 160 ezernyi könyvtári egység az elődintézmények helyiségeiben került elhelyezésre: a Fővárosi Pedagógiai Könyvtár Horváth Mihály téri olvasótermében és a minisztérium épületében saját, Honvéd utcai bejárattal. Három évtizedig ez utóbbi helyszínen működött a könyvtár.

1958-ban kezdődött meg a régi és az új feladatok összehangolása, az egységes, modern könyvtári és tudományos elvárásoknak megfelelő munkafolyamatok kialakítása. Az ezt megelőző 1956-1958 közötti átmeneti időszakban folyamatos előkészítő munka zajlott.

A könyvtár feladatkörét a következőkben határozták meg, működjön

• pedagógiai tudományos szakkönyvtárként,

• pedagógiai dokumentációs központként és az

• iskolai könyvtárak hálózati központjaként.

A könyvtár első igazgatója V. Waldapfel Eszter volt. A kezdő gárda tagjai között olyan neves szakembereket is találunk, mint Horánszky Nándor, Kövendi Dénes és Zibolen Endre.

1959. január 3. - Megnyit a könyvtár

Az 1958. szeptemberi megalakulás után a szervezet, a munkafolyamatok kialakítása, a két elődkönyvtár különböző katalógusrendszere, a két épületben való működés, az 1956-os forradalom miatti épületkárok nehézségei ellenére a könyvtár működésének indulása után 4 hónappal kinyitott az olvasók számára is a Horváth Mihály téren. Elindult a szolgáltatás.

A megnyitóról a Magyar Könyvszemle konkrétumokkal számolt be:

"Mint országos jellegű tudományos szakkönyvtár, gazdag, mintegy 200 000 kötettel rendelkező állománya értékes hazai és külföldi pedagógiai szakirodalmával s a pedagógiai rokontudományok: lélektan, fiziológia, neveléslélektan és filozófiai szakanyagával, páratlan ifjúsági irodalmi, tankönyv- és iskolai értesítő-gyűjteményével komoly segítséget kell nyújtania a gyakorlati pedagógusok és tudományos kutatók munkájához.” (-R: Megnyílt az Országos Pedagógiai Könyvtár. In: Magyar Könyvszemle, 1959. 2. sz. 236-237. p.)

“Mint a neveléstudomány dokumentációs központja, tájékoztatja az oktatásügy dolgozóit a külföldi országok neveléstudományának és közoktatásának időszerű kérdéseiről. Közel száz külföldi pedagógiai folyóiratról készít rendszeres ismertetést, ezeket témák szerint csoportosítva, a Neveléstudományi Tájékoztató c. kiadványban dolgozza fel. Ugyanebben ismerteti a könyvtárba beérkezett pedagógiai kiadványokat is.” (-R: Megnyílt az Országos Pedagógiai Könyvtár. In: Magyar Könyvszemle, 1959. 2. sz. 236-237. p.)

“A megnyitó ünnepségen PALOTAI ERZSI művésznő bevezetőként MÓRÁtól és KARINTHYtól két kis iskolai vonatkozású prózát, befejezésképpen VÖRÖSMARTY: Gondolatok a könyvtárban c. költeményét adta elő.” (-R: Megnyílt az Országos Pedagógiai Könyvtár. In: Magyar Könyvszemle, 1959. 2. sz. 236-237. p.)

Az első évben a kihagyott időszak és a károk miatt az olvasók száma visszaesett, csak 1184 beiratkozott olvasó volt.

Az eseményről másnap a napilapok is beszámoltak:

Megnyílt az Országos Pedagógiai Könyvtár. In: Magyar Nemzet, 1959. jan. 4., (3. sz.) 11. p.

Megnyílt az Országos Pedagógiai Könyvtár In: Népszava, 1959. január 4., (3. sz.) 6. p.

1959. január 19. - Az OPK első szerzeményei

Az OPK 1958. szeptember 1-jén kezdte meg működését. Az első könyvbeszerzésre a gyarapodási napló tanúsága szerint viszont 1959. január 19-én került sor.

A Könyvtárellátótól vásároltunk 12.890 Ft 50 fillér értékben 38 db könyvet, és 64 Ft-ért két folyóiratra fizettünk elő. A vásárlásban három orosz nyelvű tétel szerepel, a többi magyar.

Az OPK 1. gyarapodási naplójának borítója

Az OPK 1. gyarapoidási naplójának első oldalpárja

Tartalmi összetétele szerint:

Gyermek- és ifjúsági irodalom: 14 tétel
Tanácsköztársasági állomány: 1 tétel
Pedagógiai állomány: 1 tétel
Természet és alkalmazott tudományok: 3 tétel
Művészetek: 3 tétel
Történelem: 1 tétel
Szépirodalom: 17 tétel

A két elődkönyvtár különböző nyilvántartásokkal, katalógusokkal rendelkezett. Ezeket lezárták, és új raktározási rendre tértek át. Új katalógusokat kezdtek építeni. A leltári számok, melyek ekkortól raktári számok is, mutatják, hogy a Kondor Imre vezetésével kidolgozott rendszer ugrószámos numerus kurrens, mely gyűjteményegységenként került kialakításra. Intézményünk a mai napig ezt a rendszert alkalmazza.

Az első gyarapodási tétel 38 könyve, így tíz raktári számtartomány első darabjai lettek. Pl.:

a törzsgyűjteményben: 40.001, 100.001, 200.001, 300.001,
a gyermek- és ifjúsági irodalmi gyűjteményben: 400.001, 430.001, 460.001

Tekintve, hogy országos szakkönyvtár vagyunk, melynek megőrzési kötelezettsége van többek között a hazai pedagógiai szakirodalomra és a gyermek- és ifjúsági irodalomra nézve, ezek a példányok a mai napig állományunkat képezik.

1959. január 21. - Elkészülnek az új intézmény az első kísérőlapjai, leltárlapjai, kölcsönzőkártyái

Az Országos Pedagógiai Könyvtár 1958-as megalakulása után elődintézményei gyakorlatát is alapul véve kialakította feldolgozási folyamatait, mellyel 1959 januárjában kezdtek el dolgozni. Ez a kísérőlap a munkafolyamat első darabja. Minden kolléga ezen dolgozott, majd ebből készültek el a végleges, a használathoz szükséges katalóguscédulák, kölcsönzőkártyák.

Az itt látható képen kiválasztottunk egyet az első szerzeményezés dokumentumainak kísérőlapjai közül és kommentekkel szemléltetjük a korabeli munkafolyamatot.

Dokumentum-kísérőlap az OPK-ból 1959-ből

A kisérőlap mellett természetesen az állománynyilvántartás dokumentuma is elkészült. Az OPK az egyedi nyilvántartásra nem leltárkönyvet, hanem leltárlapokat használt. A leltárlap a könyvtári vagyon okmányértékű bizonylata, melynek adattartalmát jogszabály határozza meg. Egészen 1998. november 11-ig volt használatban, amikor a gépi leltár váltotta fel.

Egyedi leltárlap az OPK-ból 1959-ből

Ezek alapján elkészült a kellő számú katalóguscédula, melyek az olvasói katalógusszekrényekben találták meg helyüket. Ez a kötet azóta retrospektív konverzión is átesett, így online katalógusunkban is elérhető, de ott már a címleírás az új átírási szabvány szerint készült. A tartalmi feltárás is megváltozott, így ETO-számok helyett a Magyar Pedagógiai Tárgyszójegyzék alapján tárgyszavak és szakcsoportszámok segítik a megtalálását.

Egy 1959-ből származó katalóguscédula az OPKM szerzői betűrendes katalógusában és az eredeti mű védőborítója 2019-ben

Az itt bemutatott példakönyv olvasói érdeklődésre is számot tartott. Mutatja ezt kölcsönzőkártyája. Első kölcsönzőjére 2 évet kellett várnia, de még 1989-ben is volt aki hazavitte. A helybenhasznált dokumentumokat a könyvtár nem dokumentálta csak a raktári kiszolgáláshoz szükséges kérőcédulákon, de ezeket nem őrizték meg.

Kölcsönzőkártya az OPK-ból 1959-től