OPKM Dokumentum-gyűjtemény 2021.1.1.
Négyesi Szepessy Mária bárónő (1767–1833) imakönyvét évekig Ercsiben, az Eötvös József Emlékházban láthatta a nagyközönség. Egy évvel ezelőtt került restaurátorműhelyünkbe.
Az imakönyv különlegessége, hogy szerepel benne a bárónő bejegyzése az unokája, báró Eötvös József születéséről.
„Anno 1813. szeptembernek 3-ik napján, két órakor éjfél után született Nátzi fiamnak
[báró vásárosnaményi Eötvös Ignác (Sály, 1786. február 25. – Velence, 1851. augusztus 21.) bölcseleti és jogi doktor, cs. és kir. kamarás, királyi udvari alkancellár]
első fia, Jóska unokácskám,
[báró vásárosnaményi Eötvös József (Buda, 1813. szeptember 3. – Pest, 1871. február 2.) író, jogász, vallás- és közoktatásügyi miniszter, az MTA első elnöke, Eötvös Loránd apja. Az édesanya, – Eötvös Ignác második felesége – báró Lilien Anna (Ercsi, 1786 szeptember 28 – Pest, 1858. július 15), egy régi vesztfáliai eredetű családból származott, apja, báró Lilien József 1805-ben kapott magyar honosítást.]
kit is Isten oltalmába, és dicsőséges név-béli szent patrónusának gondviselésébe ajánlok.”
A „név-béli szent patrónus”: Szent József, az ács, Mária jegyese. (A korábbi századokban szokás volt az újszülöttnek valamelyik felmenő keresztnevét adni. Eötvös „Jóska” anyai nagyapja Joseph Freiherr von Lilien, mint honfiúsított magyar, báró Lilien József viselte ezt a nevet.)
Az aranyozott, keretezett, előoldalán B. Sz. M. (= Báró Szepessy Mária) monogrammal, hátul koponyával díszített borító kopott, és a gerinc fejrészénél hiányos volt, nyílásban a bőr elrepedt.
A könyv metszete aranyozott, az előzékeket márványozással díszítették, és két zöld selyemszalag-pár gondoskodott a feszes kötés megfelelő záródásáról, melyekből mára csak az előzék alá ragasztott csonk maradt. Az első előzék lebegő oldala, az ún. röplap kiszakadt.
A könyv kétlapos ívekből, három bemélyített bordára, váltottan, vastag kendercérnával fűzve készült. A könyvtesthez kétféle kézi merítésű, felhős átnézetű, postakürt- és felirat-vízjeles európai papírt, közelebbről németalföldi, a zaandijki Honig család Het Herderskind nevű malmában készült írópapírokat használtak.
Az egész könyvet kézzel írták díszes, változatos stílusban, barna, feltehetően vas-gallusz tartalmú tintával, a címeket és kezdőbetűket pedig vörös tintával. A címoldalt és az első szövegoldalt festett kerettel is díszítették.
A könyvet érintő legjelentősebb károsodás, ami restaurálását szükségessé teszi, az összes szövegre kiterjedő tintamarás.
A tintamarást az íróanyagban jelenlévő, a készítéskor keletkező kénsav és a nem megfelelő arányú hozzávalókból visszamaradó szabad, nedvesség hatására aktiválódó vas(II)-ionok okozzák. A kénsav és savas bomlástermékek az – egyébként igen jó minőségű – papír savas lebomlásához járulnak hozzá, a vas(II)-ion pedig az oxidációs lebomlást segíti elő; ennek jelenlétét anyagvizsgálatok is kimutatták.
Ezeket a bomlási folyamatokat lelassíthatjuk, ha a tárgyat alacsonyabb páratartalmú környezetben tároljuk, ami viszont más károsodásokhoz vezethet. A károsító hatásokat csak a papír vizes kezelésével lehet véglegesen megszüntetni.
A kénsav eltávolítható a papírból kalcium-hidroxid híg, vizes oldatával savtalanítva, a vas(II)-ionok pedig megköthetők kalcium-fitáttal, amivel reagálva kémiailag inaktív vas-fitát komplex jön létre.
Mivel ez a károsodási forma a műtárgy megsemmisülésével fenyeget, a lehetőségek mérlegelése után indokoltnak láttuk az egyébként jó állapotú kötés szétbontását annak érdekében, hogy a nedves kezelési eljárásokat el tudjuk végezni. A restaurátori beavatkozás az imakönyv kémiai stabilizálását, biztonságos digitalizációját, és kutatható, kiállítható állapotának elérését célozta.
A kötés lebontása szelektív párásítással történt, páraáteresztő membrán segítségével.
A gerinc enyvezése elvesztette oldhatóságát, ezért eltávolítása kihívást jelentett.
A fűzés bontásakor vált láthatóvá az átkötés nyoma: a könyvet eredetileg négy bordára fűzték, később három bordára került.
A lapok mosása, savtalanítása kalcium-hidroxid [Ca(OH)2] 9-es pH-értékre beállított vizes oldatában történt.
A tintamarás kezelését kalcium-fitát desztillált vizes oldatában végeztük. A kezelőszer maradékát kalcium-hidroxid oldatával öblítettük le, ami lúgos maradékot hagy a papírban száradás után, így védi a papírt a további savas lebomlástól.
A repedések, szakadások javítása, a papír megerősítése japán fátyolpapírral történt.
Az imádságoskönyv összeállítása az eredetinek megfelelő technikával, süllyesztett bordára fűzve készült.
A fűzés után kerülhetett sor a teljes tartalom nagy felbontású digitalizálására, amiből itt az első két oldalpár látható.
A borító megbontása nélkül, az előzéklap kiegészítése és a szakadások javítása után állítottuk össze a könyvet.
Cs. Tóth Levente