OPKM

1889 májusában a késmárki evangélikus líceum hatvan végzős diákja izgatottan tárgyalta: vajon milyen tételek szerepelnek majd az érettségi vizsgálaton? Elérkezett május 27-ike: megkezdődtek a vizsgák, melyek egészen június elsejéig tartottak. Az izgalom indokoltnak bizonyult, mert nem volt könnyű dolga a maturandusoknak. A tételeket ekkoriban még az iskola tanárai dolgozták ki, nem létezett központi tételsor.

Magyar nyelv és irodalomból három téma is szerepelt, egy irodalomelméleti, egy történeti, és egy általánosabb, erkölcsi tartalmú önálló fogalmazvány:
„A drámai és epikai tárgy közötti különbség. Hunyadi Mátyás kormányzata, különös tekintettel belintézkedéseire és a mívelődési állapotokra. A tudomány kincs, munka hozzá a kulcs.” (Sokan ekkor ébredhettek rá, hogy ez utóbbi témát nem nyolcadikban, hanem már elsőben tanulmányozni kellett volna…)
A német vizsgán Fáy András: A három testvér c. meséjét kellett magyarról németre fordítani. (Választhattak volna rövidebbet is, hiszen Fáy írt három mondatból álló fabulát is – gondolhatták a fiúk, pedig az erkölcsi tanulság ott volt a fordítandó szöveg végén: „Csak akkor panaszkodjatok jó öcséim, ha bajotok erőtöket haladja.”)¹
A latin vizsga sem volt egyszerű: „Vagács-Schiebinger irálygyakorló könyvéből” kellett fordítani latinra a következő elrettentő szövegrészletet: „Mily szigorúan büntették a rómaiak az esküszegőket?”
Görögből viszont Hérodotosz-részletet magyarítottak a delfin hátán megmenekedő lantos Arionról.
Következett a matematika. Nem árt szó szerint idézni a példát, amely fölött hosszasan lehetett rágcsálni a tollszárat, de senki nem mondhatta, hogy nem az életből vett feladat: „Valamely atya fiának azon időre, midőn 18. évét eléri, bizonyos összeget akar biztosítani. E célból fia születésekor 5000 frtnyi betétet fizet, melyet minden egyes év végén 350 frttal gyarapít. Mily összeget fog majd a fiú a biztosító-intézettől 4 ½ %-os kamat kamatokat számítva követelhetni?” (Persze a szép összeg kézhezvételéhez előbb le kellene érettségizni…)
A geometriából egy gúla felszínét és köbtartalmát kellett kiszámítani.

A szóbeli vizsgák június 12-től 19-ig folytak, az evangélikus egyház részéről a város lelkésze, Linberger István² és a kultuszminisztérium kiküldötte, György Endre3, vasúti szakember, közgazdász, az MTA levelező tagja, országgyűlési képviselő (utóbb rövid ideig földművelésügyi miniszter) elnöklete alatt.
Az eredmény nem volt szívderítő – vagy a bizottság gyakorolta a római szigort. Mindössze hárman értek el jeles eredményt, a jó érdemjegyet tizenhárman kapták, a többségnek, harminchárom főnek viszont meg kellett elégednie az „egyszerűen érett” – vagyis elégséges – fokozattal. A bukottak száma tizenegy (!) volt.

Történetünk főszereplője 1889. június 17-én állott a vizsgabizottság elé, s aznapi dátummal ki is állították érettségi bizonyítványát. Az oklevél tanúsítja, hogy a helvét hitvallású Mauks József, aki Losoncon, Nógrád megyében, 1868. június 15-én született, a főgimnáziumi tanfolyam I – V. osztályát Losoncon, a VI – VIII. osztályt pedig Késmárkon járta ki, jó erkölcsi magaviseletű, az érettségi vizsgálaton az alábbi eredményeket érte el: jót mindössze három tárgyból, magyar nyelv és irodalomból, görög nyelv és irodalomból, valamint természetrajzból kapott. Az összes többi tantárgyból, vagyis vallástanból, németből, latinból, történelemből, matematikából, fizikából, rajzoló geometriából (vagyis ábrázoló geometriából), „philosophiai propaedeutikából” (filozófiai alapismeretek, bevezetés a filozófiába) mindössze elégséges eredményt ért el. Hősünk – későbbi szóval élve túlkorosan, mert immár 21 évesen – elég siralmas eredménnyel ugyan, de szabályszerűen érettnek nyilváníttatott. Mindezt az okmányon aláírásával erősítette meg a fentebb már említett Linberger István, a vizsgabizottság elnöke, Scholcz Frigyes⁴ iskolaigazgató, továbbá Palcsó István, Grósz Ernő, Klein Pál és Zvarényi Sándor tanárok, mint a vizsgabizottság tagjai. (Érdekes módon György Endre neve nem szerepel az aláírások között – nyilván országos ügyei már korábban elszólíthatták Késmárkról.)Az okmányon alul a gimnázium pecsétje látható.
Az érettségit tett Mauks a hivatalos okmány mellett megőrzött egy másik, két oldalán nyomtatott, füzetszerűen kettéhajtott papírlapot is, melynek külzetén csak ennyi áll: „Tiz év mulva”. Belül azonban egy nyomtatott esküszöveget olvashatunk, amely szerint a levizsgázottak (a B osztály tanulói) megfogadják, s fogadalmukat aláírásukkal megerősítik, hogy tíz év múlva, 1899 júliusában „a közös megállapodás szerint kijelölt napokon, a »Meese« szálloda⁵ helyiségében, ha lehet családostól újra összegyűlünk”. Ha valaki „akár lekötött állásánál, akár anyagi körülményeinél fogva meg nem jelenhetik, egykori barátai és iskolatársaira vissza emlékezendő, tartozik arcképét a nevezett napra a gymn[ázium] tek[intetes] igazgatójához elküldeni, s az egybegyűlteket állapotáról ajánlott levélben értesíteni.”
Ez a mondat értékes részlet a korabeli fotóhasználathoz, az érettségi találkozó jövőbeni megtartásának esküformulája pedig egy hajdani késmárki diákszokás emlékét őrzi.

Mauks Józsefnek az érettségit megelőző tanulmányairól szinte csak az iskolai évkönyvek árulkodnak. Iskolai eredményeivel kezdettől fogva problémák voltak. Losoncon, a gimnázium első osztályában csupán erkölcsi magaviseletből szerzett jelest, a többi jegye szinte kivétel nélkül hármas volt. Negyedik gimnazista korában segélyezésre szorult: neve szerepelt az élelmezési ill. ruhasegélyezettek között az alumneumban. (Hazulról nem nagyon tudták támogatni, az otthoni anyagi nehézségekre édesanyjának egyik levele is utal.)
A Néprajzi Múzeum adattárában található Mauks családi iratanyagban (ahol József és bátyja, Béla iskoláskori levélváltása is megtalálható), megmaradt egy, a konfirmációra előkészítő kis 16 lapos káté.⁶ Első gazdája egy bizonyos Lovász Árpád III. osztályos tanuló, viszont belül a második tulajdonos kezevonása nem más, mint „Mauks József VI. osztály beli tanuló, Losonc, 1886.” Ha a dátum a konfirmációra való felkészülés éve, akkor elég későn járulhatott először az úrvacsorához. (Kortársai ezt már általában 12–13 évesen, legfeljebb 15 esztendősen megtették.) A lutheri hitelvek elsajátítása mellett ez a kiskáté praktikusabb célokat is szolgált: kétoldalnyi kézzel írott diákpuska van benne.

Az érettségi után nem nyílt magasra ívelő pálya Mauks József számára. Az 1892-es tiszti címtár szerint a balassagyarmati adóhivatalban dolgozott, adótisztként. Itt utolsó volt a rangsorban, amelyben nyilván a hivatali évek számítottak. Munkalehetőségének megteremtésében talán közrejátszhatott nyolc évvel idősebb bátyja, Mauks Béla, (szintén a késmárki líceum neveltje), aki a losonci adóhivatalban volt első adótiszt. József a húsz éves érettségi találkozónmint losonci „állami főtisztviselő” jelent meg Késmárkon a hajdani osztálytársak között: immár a losonci adóhivatalban kapott magasabb, ellenőri beosztást. 1904-ben a Losonc és Vidéke általános fogyasztási szövetkezet igazgatósági tagjaként is jegyezték. 1911. július 31-én viszont súlyos szerencsétlenség érte. Pénzügyőrök kíséretében éppen adóellenőrzést végzett a losonci Herzog és Kohn-féle szeszgyárban, amikor a villám belecsapott az épületbe, és a nagy mennyiségű alkoholt lángra lobbantotta. Pillanatok alatt hatalmas tűzvész kerekedett, fölrobbant a kazán, a gyár még másnap is égett. Mauks súlyos égési sérüléseket szenvedett, azonban túlélte a katasztrófát. Felgyógyulása után továbbra is a losonci adóhivatal ellenőre maradt, 1917-ben pénztárnokká léptették elő.

A Mauks elterjedt szász családnév volt, közülük az 1635-ben nemességet kapott farkasfalvi Mauks família emelkedett ki. E néven a legnagyobb ismertségre Mikszáth Kálmán felesége, Mauks Ilona tett szert (akit az író kétszer is feleségül vett), és aki unokatestvére volt az írásunkban szereplő Mauks Józsefnek. Ennek apja, Antal, testvérbátyja volt Mauks Mátyás szolgabírónak, Ilona apjának, Mikszáth hivatali főnökének, később apósának.

A Mauks név egyszer eléggé különös módon is feltűnt Mikszáth életében. A nagy író 1892-ben a Szabadelvű Párt programjával a fogarasi választókerület képviselője lett. A választást megelőző kortes-útján a helyi románokat és a szászokat is meg kellett nyernie. A képviselőválasztást követően a Budapesti Hírlap egy névtelen tárcát tett közzé. Ebben az olvasható, hogy Mikszáth a románokat a saját családnevével nyerte meg. Eszerint tulajdonképpen ő maga is „oláh” lenne, hiszen Micusatu, – a micu kicsit, a satu meg falut jelent románul. A szászok meg azért álltak mögéje, mert nekik luteránus vallásával és a felesége Mauks családnevével (vagyis annak szász eredetével) dicsekedett. Az anekdotikus írás Mikszáthot „kiváló írótársunk”-ként emlegeti, szellemes stílusát, párbeszédeit tekintve viszont akár Mikszáth művének is tarthatnánk…
Lássuk hát az eredeti szöveg részletét:

„Kiváló írótársunk most már fölhozatta a reggelijét s nyugodtan, kényelmesen kávézni kezdett, gondolván, hogy az öregjén már túlesett. Éppen különböző szivarok végét ropogtatta, hogy melyiket szíjja el, mikor a Passzív román-hoz címzett vendéglős újra betolta az ábrázatját.
— Nagyságos úr! Megint egy küldöttség.
— Mi az ördög! Miféle?
— A szász polgárok küldöttsége.
Mikszáth kezéből kiesett a szivar, a kés, a gyufatartó. Nem gyújtott rá.
— Vendéglős úr tud szászul?
— Hogyne tudnék?
— Ugyan jöjjön fel majd a küldöttséggel, tolmácsnak.
— Szívesen.
A következő pillanatban hatan jelentek meg a szobában. Mind szőkék voltak és mind szászok és természetesen prudentes ac circumspecti.⁷ Némi felvilágosításokat kértek a jelölt úr programja és személye felől.
— Uraim! Én a hazafias szabadelvű párthoz tartozom . . .
A szászok feszült figyelemmel és némán hallgattak.
— Hitvallásomra nézve lutheránus vagyok . . .
Egyszerre megmozdult a küldöttség. Az arcok széleset mosolyodtak, a kezek meleg szorításra nyúltak.
— A feleségem pedig szász származású és leánynevén hívják őt Mauks-nak.⁸
Zajos ölelkezés és parolázás következett erre. A szászok meg voltak nyerve. Mikszáth végre rágyújthatott.
(Mikszáthné csakugyan Mauks-leány, Mauks nógrádmegyei főszolgabíró lánya. Mikor Mikszáth végig utazott a szász városokon, mindenütt ilyen cégtáblákat látott: Mauks fűszerkereskedő, Mauks cukrász, Mauks fehérnemükereskedő. Látta, hogy itt legelterjedtebb a Mauks név s támadt egy kitűnő ötlete ...)”
A „kitűnő ötlet” – ha valóban így esett – bevált, de a kormánypárti Mikszáth megválasztásánál nem ez játszotta a szerepet. Arra maga is utal, hogy egy erdélyi lap névtelenül megtámadta: a közismert írót „az oláhok választották meg.” Mikszáth erre „A lyukas garasok” c. karcolatában felelt meg.
„De minthogy az igen tisztelt névtelen újságíró kollégának úgy látszik jól esnék, hogy én is szégyeneljem magamat egy kicsit, amiért az oláhok választottak meg, amit különben semmi kedvem megcselekedni, mert ennek az országnak nincsenek kitagadott fiai, nem lehet tehát szégyenletes honatyaság sem…”

Bogdán Melinda

A műtárgy:

• Mauks József érettségi bizonyítványa, Késmárk, 1889. június 17.
  Papír, nyomtatott, a személyes adatok, előző iskolázás és az érdemjegyek kézzel, tintával beírva. Bal felső sarkára 50 krajcáros okmánybélyeg van ragasztva. Mérete: 414 x 258 mm. Restaurálta Kovács Péter 2010-ben.
  Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, ltsz. D.73.23.8.
• A bizonyítványhoz tartozik egy kétrét hajtott nyomtatott papírlap, külzetén „Tiz év mulva.” felirat, Mauks József aláírásával, datálva (Késmárk 889 Juni 11én) Kétoldalas belsején nyomtatott szöveg: fogadalom a tízéves érettségi találkozó megtartására, tintával az osztálytársak aláírásai. Mérete: 203 x 334 mm
  Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, ltsz. D.73.23.9

Felhasznált irodalom:

• Chalupecký, Ivan: Scholtz (Scholcz, Solcz), Friedrich (Frigyes) (1831-1911), Lehrer und Publizist. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815-1950, Bd. 11 (Lfg. 52, 1997), 122. https://www.biographien.ac.at/oebl/oebl_S/Scholtz_Friedrich_1831_1911.xml (2021-09-18)
• Fáy András újabb eredeti meséi és aphorizmái, második kiadás. Pest, Trattner és Károlyi, 1828. 88–89.
• Forrai Ibolya – Szemkeő Endre: Iskolák a Kárpát-medencében. (Források a Néprajzi Múzeum kézirattárából). Budapest, Néprajzi Múzeum, 1996. 86, 88–89.
• Kempelen Béla: Magyar nemes családok, 7. köt., Maár-Nizsnyay. Budapest, Grill Károly, 1913. 127–128.
• Kovács Eleonóra: Konfirmációi emlékek. In: Evangélikus Élet, 86. 2021:23-24. 31. https://www.evangelikus.hu/hireink/kultura/konfirmacioi-emlekek (2021-09-18)
• Mészáros István: Iskolatörténeti kaleidoszkóp. Értékek és érdekességek az oktatás-nevelés múltjából. 2. köt. Budapest, Artemis K., 1989. 7–13.
• Mikszáth Kálmán: A lyukas garasok. In: Mikszáth Kálmán Összes Művei, Cikkek és karcolatok 3. köt. https://mek.oszk.hu/00900/00902/html/20.htm
• Mikszáth az oláhok közt. A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. In: Budapesti Hírlap, 12. 1892:68. (márc. 8.) 2–3.
• A késmárki ág. hitv. evang. kerületi lyceum 1888/89. tanévi értesítője. Közli
• Scholcz Frigyes igazgató. Késmárk, Sauter Pál ny., 1889. 84.
• A késmárki ág. hitv. evang. kerületi lyceum 1909 – 1910-ik tanévi értesítője. Közli Karátsony Zsigmond igazgató. Késmárk, Sauter Pál ny., 1910. 92.
• Központi Értesítő, 29. 1904:12. (febr. 11.) 178.
• A losonci m. kir. áll. főgymnasium értesítője, 1880/1. Közli Kuncz Elek igazgató. Losonc, Róth Simon ny., 1881. 75.
• A losonci m. kir. áll. főgymnasium értesítője, 1883/4. Közli Gresits Miksa igazgató. Losonc, Kármán Társulat, 1884. 89.
• Magyarország tiszti cím- és névtára – 11. évfolyam, 1892. 202.
• Magyarország tiszti cím- és névtára –35. évfolyam, 1916. 215.
• Magyarország tiszti cím- és névtára –36. évfolyam, 1917. 222.
• Nagy tűz pusztított tegnap délután Losoncon… In: Pesti Napló 62. 1911:180. (aug. 1.) 5.
• A Poprádvölgy. Késmárk, Leibitzi kénfürdő, Lublóvár. Kassa, Maurer Adolf, é. n. 8.

Jegyzetek:

1. A méltatlankodóknak tulajdonképpen igazuk is lehetett. Fáy állatmeséi közül például „A borjú” három, „A táncoló medve” pedig mindössze két összetett mondatból áll… ↑
2. Linberger István (Sopron, 1825 – Késmárk, 1902). ↑
3. György Endre (Huszt, 1848 – Budapest, 1927). ↑
4. Scholcz Frigyes (Ruszkinóc, 1831 – Késmárk, 1911) 45 éven át, 1903-as nyugdíjazásáig magyart, németet és történelmet tanított a líceumban, és 13 évig vezette az intézményt. ↑
5. A Meese szálloda hangulatos sörkertjével Késmárk déli szélén feküdt; a város a 20. század elején megvásárolta és kórházzá alakíttatta át. ↑
6. Maklári Pap Lajos: Konfirmatiói Káté, Rozsnyó, 1868. Jelzete EA 24 617. ↑
7. „bölcsek és körültekintők” – a latin kifejezés a szász városok polgárságának középkori hivatalos címzése volt. ↑
8. Mikszáthné felmenői, a farkasfalvi Mauksok nem erdélyi, hanem szepességi szászok voltak. ↑