A Batthyány Lajos vezette kormány 1848. április 7-én lépett hivatalába, melyben Eötvös József a kultusztárcát kapta. A miniszterek kinevezését a közvélemény nagy figyelemmel és várakozással követte. Már március 15-én megindult a találgatás, hogy kik lesznek az új kormány tagjai. Batthyány Lajos a pozsonyi országgyűlés kerületi ülésén, az ősiség törvényének tárgyalása közben, március 23-án hirdette ki minisztereinek névsorát. A Pesti Hírlap beszámolója szerint: „Mindezen nevek éljenekkel s lelkesüléssel fogadtatván, az ülés e fontos közlés után nem érezte magát oly állapotban, hogy tovább tanácskozhassék.”
A miniszterek márciusi és áprilisi megjelenését spontán és szervezett ünnepségek kísérték. Eötvös József ebben az időszakban folyamatosan úton volt Pest, Pozsony és Bécs között. Április 2-án éppen Pesten tartózkodott, amikor a tömeg Wesselényi Miklóst a Nemzeti Múzeum udvarán tartott rendezvényről egészen Eötvös Új Piac téren (ma Erzsébet tér) lévő lakásáig kísérte, ahol a zsibói báró rövid beszédet is tartott az erkélyről. Másnap a pesti polgárok fáklyás felvonulással tisztelegtek Wesselényi és Eötvös előtt, mely eseményen a kultuszminiszter is felszólalt.
A kormánytagok a királyi kinevezést követően, április közepén érkeztek Pestre. Eötvös és Deák már április 13-án a városban volt, másnap délután pedig Batthyány, Kossuth és Széchenyi is megérkezett a Bécs és Pest között közlekedő gőzhajóval. A Pesti Hírlap így írja le a kormánytagok fogadtatását: „...a két főváros fényesen ki volt világítva, a pesti és budai nemzetőrség felállítva a Dunaparton a nemzeti casinótól egészen a hajóhídig, s innen, kevés megszakasztással az országúton, egészen a miniszterelnök (Hatvani) Szabadsajtó utcai szállásáig [a forradalom idején nevezték át a Hatvani utcát Szabadsajtó utcának, ma: Szabad sajtó út és Kossuth Lajos utca].” … „A miniszterelnök szállásán a többi miniszterek is jelen voltak, s az ünnepély azzal végződött, hogy az egész nemzetőrség, azon renddel, miként felállítva volt tábori zene-kíséret mellett, előttük vonult el.”
Szamossy Elek kőrajza (nyomtatta Walzel Ágost Frigyes): Az első magyar független felelős minisztérium. (Az OPKM gyűjteményéből).
A kormány az ünneplések közepette, már a hivatalos királyi kinevezés előtt megkezdte a munkáját. Eötvösnek is sűrű programja volt. Március 30–31-én éjjel még Bécsben tárgyalt, de április 1-én hajnalban már Pesten volt, ahol másnap délelőtt a vizsgarenddel és a tanárokkal elégedetlen jogász- és bölcsészhallgatók panaszait hallgatta meg az egyetemen.
Az uralkodói kinevezés után az egyik első feladata volt, hogy megfelelő szakembereket találjon minisztériumába. Sokat elárul Eötvös hozzáállásáról az a levél, melyben Szász Károlyt, a nagyenyedi kollégium tanárát államtitkárnak kérte fel április 16-án: „Tisztelt tanár Úr! A hazánkban történt nagyszerű változások következtében a vallás és közoktatás tárcája reám bízatott. Teljes meggyőződésem szerint nemzetemnek nem tehetek semmi által hasznosabb szolgálatot, mint ha nehéz feladásom betöltésére oly férfiak segítségét kérem ki, kiket mind saját érdemeik, mind a közbizodalom e nehéz körülmények között erre alkalmasokká tesz.” Szász végül elfogadta a felkérést, és egészen 1848. szeptember 11-ig, a Batthyány-kormány lemondásáig segítette Eötvös munkáját.
Eötvös már 1848-ban az egyik legfontosabb feladatának tekintette az oktatás ügyét, tevékenysége az események alakulása miatt mégsem lehetett sikeres. Terveiről és lehetőségeiről így írt egyik első életrajzírója, Vojnovich Géza: „…a nevelésügy csupa kérdés és szándék. Eötvös mégis ott állott végre, ahol nem csak javasolni és tanácsolnia lehet, hanem módjában van tenni is. De rövid időn át kellett látnia, hogy a kormány erejét fölemészti a napi politika, s e zavaros világban még nem jött el annak ideje, hogy a jövő nemzedék művelésén lehessen dolgozni. […] Nevelési reformjai akkor puszta tervnek maradtak, de második minisztersége alatt nagy részüket maga valósította meg. Egész szívével csüggött a nevelés kérdésén, melyben jövőnk biztosítékát látta s eszméinek zálogát, mert a művelődés fejleszti ki az egyént, az teszi méltóvá a szabadságra, az óvja meg a szabadosságtól.”
Készítette: Pifkó Dániel
Felhasznált irodalom: