OPKM

Barabás Miklós rajza után Karl Mahlknecht acélmetszete: Báró Eötvös József arcképe, 1841.
Az OPKM gyűjteményéből.

Az 1848-as pesti forradalom Eötvös Józsefre is nagy hatással volt. Aggodalommal telve figyelte a márciusi eseményeket. Ennek ellenére ezekben a lázas, nyugtalanító napokban is megőrizte humorát, amely az alábbi történetekből is kiderül.
Az 1848 februárjában kitört párizsi forradalom Magyarországon is éreztette hatását. Kossuth Lajos március 3-án elmondta történelmi beszédét, melyben a reformellenzék teljes programjának azonnali megvalósítását javasolta. Ezek után Eötvös József is csatlakozott a november óta Pozsonyban ülésező országgyűléshez. Már ekkor tisztában volt vele, hogy jelentős változások lesznek az országban, az új feltételek között pedig rá is fontos politikai szerep vár. Csengery Antal, a Pesti Hírlap főszerkesztője szerint Eötvös indulása előtt tréfásan így köszönt el bizalmas barátaitól még Pesten: „Megyek, indulok tüstént Pozsonyba, hogy mint miniszter térjek vissza”.
A viccnek szánt kijelentés korántsem volt alaptalan. Március 15-én a pozsonyi országgyűlés küldöttsége Bécsbe utazott, ahol Batthyány Lajost március 17-én István nádor kinevezte miniszterelnökké. A pesti Nemzeti Újság a bécsi hírek hatására már március 16-án megjelentette, hogy „kiket kíván a nemzet felelős minisztereknek”. Ebben az összeállításban Eötvös József mint pecsétőr szerepelt.

Bár Eötvös nem akart elbújni a feladat elől, az ország és a személyes sorsa is nyugtalanította. Arra, hogy milyen lelkiállapotban lehetett a forradalom utáni napokban, két közeli ismerősének naplóbejegyzéséből kaphatunk képet.
Széchenyi István, aki erősen ellenezte a forradalmi változásokat, távirati stílusban írt naplóbejegyzést március 16-ról. Ebből átérezhetjük Eötvös félelmektől sem mentes hangulatát, mely egy „gonoszkodó” tréfára is lehetőséget adott, amelyet a gróf így írt le naplójában (magyar fordításban): „A Kaszinóba megyünk. Ünneplik Batthyány Lajost. – Hazamegyünk – megijesztjük Eötvös Pepit és Erdődyt [Sándor] „A törvény nevében”.
Lónyay Menyhért, aki 1871–1872-ben Magyarország miniszterelnöke volt, két nappal később, március 18-án találkozott Eötvös Józseffel Pozsonyban. Az eltelt napok feltehetően csak tovább növelték Eötvös aggodalmait, ugyanakkor a rá váró feladatokkal is szembenézett. Lónyay így ír erről a találkozásról: „Ezután elmentem Eötvös Pepihez; már ekkor fél nyolc lehetett. Fölkeltém, és elmondám neki a kilátásokat. Szegény, igen agitáltnak [nyugtalannak] látszott. Mondá, hogy már három éjjel alig aludt. Érintvén azt, vajon benne lesz-e a minisztériumban, azt mondá egész búsan, bánja, hogy megházasodott, mert azok, kik most a minisztériumban lesznek, fejökkel játszanak.”
Batthyány Lajos március 23-án hozta nyilvánosságra kormánya névsorát, amelyben Eötvös József neve is szerepelt. Eötvös minden félelme ellenére vállalta a kultusztárca vezetését az első felelős magyar minisztériumban.

Készítette: Pifkó Dániel

Irodalom:

• Devescovi Balázs (2007): Eötvös József. Kalligram, Pozsony.
• Kónyi Manó (1896): Lónyay Menyhért 1847/8-diki naplója. Budapesti Szemle 86. évf.
• Urbán Aladár (1984): A Batthyány-kormány megalakulása és kinevezése. Századok 118. évf. 6. sz.
• Vészits Ferencné és Kenessey Béla (1978): Széchenyi István: Napló. Gondolat Könyvkiadó, Bp.