1868-ban Eötvös József kezdeményezésére megszületett a népiskolai törvény, ettől kezdve áll fenn Magyarországon máig a tankötelezettség. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum elődje 1877-ben Trefort Ágoston minisztersége idején nyitotta meg kapuit. Az akkori Országos Tanszermúzeum ennek a népoktatási törvénynek a megvalósítását segítette elő azzal, hogy elsősorban az akkor legmodernebbnek számító iskolai taneszközöket mutatta be és tette etalonná a tanintézetek számára. Ezzel a hazai tanszergyártást is ösztönözte. A múzeum mellett egy pedagógiai tematikájú könyvtár is létrejött 1906-ban. 1922-ben viszont a háború utáni anyagi nehézségek miatt az intézmény megszűnt. Csak 1958-ben kelt új életre előbb az Országos Pedagógiai Könyvtár, majd egy évtized múlva, 1968-ban a múzeum.
A Pedagógiai Múzeum jelenleg Kelet-Közép-Európa legnagyobb oktatástörténeti gyűjteménye, amely autentikus helyszínen: egy szecessziós iskolaépületben található, a Kőrössy Albert által tervezett tisztviselőtelepi, utóbb Széchenyi István Gimnázium egykori székhelyén.
Gyűjtőkörének és Orbis Pictus – Szemléltetés az iskolában című állandó kiállításának célkitűzése, hogy bemutassa több évszázad iskolakultúráját – tárgyakkal elbeszélve.
A tárlatvezetések, múzeumpedagógiai foglakozások, városi séták során a múzeumot felkereső közönség megismerheti szülei, nagyszülei, dédszülei diákkorát, iskoláját, taneszközeit. Betekintést nyerhet a hajdani iskolák életébe, találkozhat a sokféle szemléltető és kísérleti eszközzel, ízelítőt kaphat a régi tanórákból. Az emlékezés, érzelmek, tanúbizonyság, tapasztalás múzeumi megélése a jelenbe vezet minket. A különböző generációk gyermekkorának megismerése segít elfogadni a „másikat”. Egy tér, ahol egykorúak leszünk – ezt az élményt nyújtja a Pedagógiai Múzeum.
Bogdán Melinda