OPKM

Kedves Munkácsy Gyula!

Április 16-án jártunk Önöknél a múzeumban. Akkori ígéretemet most teljesítem: csatoltan küldöm a gyerekek írását és az ott készült képeket.
Nagy élmény volt mindegyikőnknek, köszönhetően az Ön szerepének, egyéniségének is - biztosan nem felejtjük el az együtt töltött két órát!

Tisztelettel üdvözlöm tanítványaim nevében is:
Kőszegváriné Fülöp Ágota
tanító néni a Bp. IV. ker. Megyeri úti Általános Iskola

Mindenki másképp emlékszik. Lássuk csak!
Laura:
Az egész osztály elment a múzeumba. Tanultunk régi szavakat, mint például: penna. Kipróbálhattuk a palavesszőt és még sok mást. A főnököt úgy hívták, hogy Gyula bácsi, körbevezetett az egész épületben. Ahol voltunk, ott omlásveszély is volt. Utána lementünk és a foteloknál ettünk. Ott haladtunk el a Fradi pályánál és a Ricsi ordibált, hogy „Hajrá lilák!”
Szeretnék elmenni még egyszer valakivel!

Boglárka:
Április 16-án egy országos múzeumban voltunk. Amikor beléptünk, olyan volt, mintha 100 évet visszautaztunk volna az időben. Minket ott várt egy bácsi, úgy hívták, hogy Gyula bácsi. Mindent elmesélt, s azt mondta, hogy lesz egy meglepetés. Körüljártuk az egész múzeumot. A végén egy terembe léptünk, ahol sok régi pad volt. Beülhettünk a padokba és Gyula bácsi elmesélte, hogyan tanultak régen a gyerekek. Írtunk régi eszközökkel.
Remélem, megyünk még máskor is múzeumba!

Roland
Mikor megtudtam, hogy hova megyünk, nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. De jó volt! Voltunk egy régi tanórán, írtunk palavesszővel, lúdtollal, pennával.

Miriam
Ebben a múzeumban megtudhattuk, hogy milyen iskolába jártak a szépszüleink, ükszüleink, dédszüleink, nagyszüleink. Régen nem úgy írták a betűket, mint mi, hanem sokkal rajzosabban, díszesebben. Nyáron mezítláb jártak a szegény, falusi gyerekek iskolába. Érdekes volt az a történet is, hogy amikor környezet óra volt, nekik nem volt csontváz, mert nem volt elég pénze az iskolának, ezért ők maguk csinálták a csontvázat kukoricacsuhéból, csutkából, mohából, stb. Régen lúdtollal, palavesszővel, pennával írtak a gyerekek. Mi is írhattunk velük, tökre jó volt. Remélem anyával is elmegyünk!

Péter
A vezetőnk régies órát tartott: írtunk tintával, mártogatós tollal, palavesszővel palatáblára, hát ez volt az élményem. De sokat tanultam.

Szonja
A vezetés közben a tárlókban láttunk régi füzeteket, régi írást, palatáblát. A füzetet régen irkának nevezeték. A radírt pedig mozgóruganynak. Palatáblára írhattunk palavesszővel, ami eléggé csikorgott. Lúdtollal is írhattunk. Régen a tintát tentának hívták. Aki rossz volt, annak régen kötött szamárfület kellett felvennie. Aki jó volt, annak ing és kalap járt. Régen nem volt elektromos csengő, hanem a tanár úr csengetett be. Régen inkább tanár urak voltak.

Lili
Amivel az írást le lehetett törölni a palatábláról, az hozzá volt kötözve, az volt a spongya. Gyula bácsi, aki körbe vezetett minket, nagyon kedves volt.
Jó lenne, ha visszamehetnék a múltba!

Richárd
A vezetőnk azt mondta az elején, hogy majd felelnünk is kell. És aki jól felelt a foglalkozás végén, az kapott egy tanrendet, más szóval órarendet. Azon szombat is volt!

Nadin:
Én azt gondolom, a régi iskolában rossz volt. Pl. aki nem jól viselkedett, annak szamárfület kellett hordania egész nap! Nem lehetett jó. Véleményem szerint ez a foglalkozás nagyon érdekes volt.