OPKM

Richter-féle kőépítő, 1894-1910 között

Az építőjáték eredete Friedrich Fröbel (1782-1852) német pedagógus módszereire vezethető vissza. Ő a gyermekek logikai és térlátási képességének fejlesztése érdekében különböző formájú elemek összeállítását ajánlotta.  

Richter a készletekhez tartozó füzetekben Fröbel nevére, módszerének elismertségére hivatkozva próbálta az általa gyártott és forgalmazott kőépítő jelentőségét, egyben piaci sikerét növelni. A pedagógiai szaktekintélyekre, azok konkrét véleményezésére építő üzleti gyakorlatot követte a magyar piacon is. Itt Kiss Áron, a kor egyik legtekintélyesebb pedagógusa írt róla elismerően 1886-ban a Néptanítók Lapjában. Kiemelte, hogy az azzal való játék fegyelmezi a gyermeket, a pontos megfigyelés pedig fejleszti az értelmét. Bár a minták alapján való építést is hasznosnak tartotta, elsősorban a kockákkal való szabad játék és alkotás fontosságát hangsúlyozta. A kisdedóvók és a családok számára is ajánlotta.

Az építőkövek anyagának receptjét Otto és Gustav Lilienthal dolgozta ki, mely homokból, porított krétából és színezőanyagból állt, kötőanyagként lenolajat tartalmazott. A terméküket azonban nem tudták értékesíteni, ezért magát a találmányt adták el 1880-ban Friedrich Adolf Richternek. Richter (1848-1910) eredetileg drogistaként kezdett dolgozni a türingiai Rudolstadtban, később továbbfejlesztette a vállalatát, mely a gyógyszerkészítmények mellett többek közt szappant, csokoládét, gramofont is gyártott, könyvkiadót működtetett. Európában és az Egyesült Államokban is leányvállalatokat alapított. Az építőkockák világhírűvé tétele így az ő nevéhez fűződik. Az Anker (Horgony) védjeggyel ellátott és rögzített áron kínált játékot 40 országba exportálta.  A kövek előnyének a faépítőkkel szemben azt tartották, hogy tartósabbak, az elemek szemcsés felülete és a súlyuk miatt szilárdabb építményt lehetett belőlük készíteni. A természetes pigmentekkel színezett kövek a valósághoz közelítették a játék színvilágát.

Az Anker Kőépítőszekrény 1882-ben jelent meg a német játékpiacon. 1894-ben vezették be a Neue Folge (Új sorozat, NF) készleteket, melyhez a múzeumunk darabja is tartozik. A kiállításban található játék a kisebb kockán alapuló terméksorozat, a kiskaliberű (Kleines Kaliber, KK) részeként készült. A KK-NF készletek páratlan számozást kaptak 1-től 21-ig. Ezt a szériát az 1910-es években vezették ki a cég termékpalettájáról. A 116 kőelemből álló KK-NF 5 készlet, az egyik legsikeresebb volt a sorozat történetében. A gyűjteményünkben őrzött egyfiókos készletben 112 eredeti elem található, 4 darab fából készült pótlás.

A kőépítőt színes litográfiával díszített fadobozban, többnyelvű feliratozással - köztük a magyarral - árusították. A tájékoztató füzet tartalmazta a gyermekek alkotását orientáló építési mintákat a legegyszerűbbtől a legbonyolultabb formákig. A szülők számára méltatta a játék pedagógiai előnyeit és a további megvásárolható készleteket reklámozta.   

A többféleképpen összeépíthető elemekből álló építőszekrények kiegészíthetők voltak az újabb sorozatok elemeivel. Az összeállítható épületek a korban uralkodó építészeti formavilágot követve elsősorban az eklektikus, historizáló stílus jegyeit mutatták.

Matador – 1928

A Matador faépítő kitalálója Johann Korbuly osztrák mérnök volt, aki 1901-ben szabadalmaztatta a találmányát. A játék ötletét az adta, hogy látta amint a fiai által fakockákból emelt építmények milyen könnyen szétesnek. Ezért arra gondolt, hogy a fa elemeket úgy kellene kialakítani, hogy azok facsapokkal, pöckökkel összekapcsolhatók legyenek. A játék gyártása 1903-ban indult meg Bécsben. Három évvel később nyitotta meg Bécs belvárosában az első Matador-készleteket árusító boltot, melyet aztán gyorsan több is követet. Sikerének köszönhetően néhány éven belül már a tengerentúlra is szállítottak belőle. A Matador névadás az abban az időben népszerű kifejezésre vezethető vissza, melynek jelentése „a legjobb”, „a győztes”, vagy „a bajnok”.  

A Matador készletek közül gyűjteményünkben a 3-as számmal jelölt található meg. A Hans Neumann stúdió által tervezett borítómotívumot az 1920-as évek második felétől használták. A borítópapír mintázata bemutatja a játék különböző összeszerelési lehetőségeit. A doboz közepére ragasztott nagyméretű címke pedig tartalmazza a gyártás helyét (Ausztria), a gyártó nevét (Korbuly), valamint összeszerelt játékok rajzát. A bővíthető készletek lehetővé tették, hogy mindig más formákat lehessen összeépíteni az elemekből. A dobozban két tálca van, melyekben az építőelemek találhatók. A készletek építési útmutató füzeteket is tartalmaztak.

Az 1920-as években a Matador az óvodákban és az iskolákban is egyre inkább meghonosodott, mivel gyermekek játékos felfedezését és alkotását ösztönözte. Ezért ideális oktatási eszköznek tekintették.

Szövegek: Bányai Tamás