„Nevelőtorna”. 100 éves a testnevelési törvény

Száz éve született meg az 1921. évi LIII. törvénycikk a testnevelésről, amely évtizedeken át hatott a hazai iskolai és iskolán kívüli testedzésre.

A törvény azonban nem volt előzmények nélküli. Báró Eötvös József alkotta meg a népoktatási törvényt (1868. évi XXXVIII. tc.), amely az elemi és a polgári iskolákban vezette be a kötelező „testgyakorlást”, a három alsó osztályban rend-, szabad- és ugrógyakorlatokat, valamint tornajátékokat írt elő. Ezt a felső tagozaton katonai terep- és fegyvergyakorlatok egészítettek ki, de e célra a tanórák mindössze 5 %-át fordították.

A polgári iskolák 1879-ben kiadott tantervében a „kötelezett tantárgyak” között a fiúk számára szerepelt a „Test- és fegyvergyakorlat”. A középiskolákban bevezetett kötelező testnevelés („testgyakorlat, tekintettel a katonai gyakorlatokra”)  (1883. XXX. tc.) Trefort Ágoston nevéhez fűződött. A tárgyat katonaviselt, bármilyen szakos tanárok is oktathatták; a hangsúly inkább a fegyelmezés, mint a test nevelése irányába tolódott el. A módszertanhoz elsősorban a Matolay Elek Tornazsebkönyvében leírtakat használták, melyben szerepelt az óra felépítése, az öltözet, valamint a tanterv által előírt „előtornászok” feladatköre. Ugyanakkor a valós helyzet korántsem felelt meg az előírásoknak. Az 1884/5. évi miniszteri jelentés szerint csak a népiskolák felében tanították megfelelően a testnevelést: „Magyarország 177 középiskolája közül csak 90 bír tornateremmel”, és „az ország 70 tanitóképezdéje közül csak 26 bír rendes tornateremmel.” (Klio, 1886)

Az 1905-ben  megjelent  népiskolai  tanterv  az  iskolatípusok  szerint  rendszerezte a tantárgyakat. A test edzésére fordítható idő a tanórák 6 – 7,3 %-ára emelkedett. „A testgyakorlásnak most először van juttatva megfelelő óraszám a népiskolában, (…) ezt is főleg a játékokban nevelő hatásúvá kell tenni és amennyire ezen a fokon lehetséges, a katonai kiképzés előkészítésére felhasználni.” (Berzeviczy, 1905)

Kmetykó János, a korszak egyik legjobb szakembere, (utóbb a Testnevelési Főiskola tantervének kidolgozója, 1933-tól a Rádiótorna vezetője), egy új – az orvostudomány, pedagógia, pszichológia eredményeit magába foglaló – tornarendszer alapjait fektette le munkáiban. Tevékenysége nyomán, a testgyakorlati órákon 15 percet a „svéd gyakorlatokkal” töltöttek ki 1908-tól. A tornatermekben svédpad, bordásfal, gerenda, ugrószekrény használatát vezették be.

Az első világháború alatt az órák gyakran elmaradtak, a rendezett, tervszerű testnevelés oktatás lényegében csak a háború után indult újra. A trianoni békeszerződés nyomán megszűnt az általános hadkötelezettség, de a politika fontosnak tartotta, hogy a leszerelt hadsereg helyett az iskolások szerezzenek megfelelő edzettséget. „Ezzel nemcsak a felnövekvő generációk egészségi állapotát kívánták javítani, hanem honvédelmi célokat is el akartak érni. Ezért Klebelsberg Kunó kultuszminiszter igyekezett az iskolai testnevelés feltételein is javítani. Az iskolákhoz tornatermeket építtetett, végrehajttatta az iskolai tornaszerek cseréjét, új létesítmények létrehozásakor már a tervezés fázisában ügyelt az újonnan kidolgozott szempontokra.” (Dorka, 2004.)


Tornaóra a IV. kerületi Papnövelde utcai elemi iskola tetőteraszán (a mai ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium épülete), 1910-es – 1920-as évek, OPKM gyűjteménye

1921-ben született meg a testnevelést szabályozó LIII. törvény, melyet 1921. december 31-én hirdettek ki. Az 1924-ben elkészült végrehajtási utasítás szabályozta a két háború közötti időszak iskolai és iskolán kívüli testi nevelését, a sport szervezeti és gazdasági hátterét.

A 2. § kimondta, hogy az állam mindkét nem számára gondoskodik a rendszeres testnevelésről, valamint bevezette az iskolába nem járó fiúk (21 éves korig) testnevelési kötelezettségét (levente-kötelezettség) – Klebelsberg szerint: „Ez végtelenül fontos olyan országban, mint a mi hazánk, ahol nincs általános védkötelezettség, ahol tehát a nemzeti hadsereg nem vállalhatja magára a nemzet egész férfitömegének sportszerű átképzését.” (Klebelsberg 1939)

A törvény egyebek mellett döntött a testnevelési főiskola és egy nemzeti stadion megépítéséről, kötelezte a városokat, községeket játszóterek létrehozására, a legalább 1000 főt alkalmazó munkáltatókat sportlétesítmények (sporttér, fürdőhely, gyakorlóterem stb.) építésére. A VKM-nek keretet kellett biztosítania a testnevelés céljára és döntött az Országos Testnevelési Tanács feladatairól.

Arany Katalin

Irodalom: