OPKM

Eötvös József halálának évfordulója

Báró Eötvös József, Schrecker Ignác felvétele 1865. OPKM tulajdona

Idén február másodikán emlékeztünk Eötvös József halálának 150. évfordulójára. Sokirányú tevékenysége miatt nem csupán az életútjához kapcsolódó kerek dátumok alkalmával idézhetjük fel alakját. Nemcsak irodalmi alkotásai, de a személyéhez fűződő gondolatok, kezdeményezések, történetek is részeivé válhatnak mindennapjainknak. Eötvöst leginkább a Falu jegyzője vagy A karthauzi szerzőjeként ismerjük. Ám ki gondol arra, ha például időjárás-jelentést hallgatunk, azt neki is köszönhetjük. Eötvös segítségével jött létre ugyanis a Lebészeti Szemlélde, vagyis a Meteorológiai Intézet. Ahogy miniszterként a működését finanszírozó 1870. évi költségvetés előterjesztésében kifejtette: az intézmény nemcsak tudományos vizsgálatok miatt, „de oly országra [nézve], melynek vagyoni jóléte legnagyobb részben a mezei gazdászat okszerű kezelés melletti gyarapodásától függ, nélkülözhetlen.”

Nevével elsősorban a népiskolai törvény forrt össze, amelyet az országgyűlés „1868. évi XXXVIII. törvénycikk a népiskolai közoktatás tárgyában” címmel iktatott be hazánk jogrendjébe. Ez kodifikálta a tankötelezettséget, a tanszabadságot, az iskolaállítási kötelezettséget.

Mindig a népoktatást tartotta az egész kultúra alapjának. Ez vezérelte már 1848-ban, a magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztereként, amikor hosszas vita árán az alsóházzal sikerült elfogadtatnia az első népiskolai törvényjavaslatot, amelyet azonban az országgyűlés felsőháza a háborús helyzetre való tekintettel elnapolt, s a szabadságharc miatt nem is került később napirendre. Jóval később, amikor második minisztersége idején amiatt bírálták, hogy az egyetemi oktatás terén még nem hozott átfogó intézkedéseket, az országgyűlésben így válaszolt: „most is azt mondom, fő és első teendő a népnevelés: mert teljes meggyőződésem, hogy a magasabb tudomány kifejlődése csak ott lehetséges, hol ezen magasabb tudomány egy művelt népnek egészséges talaján nyugszik. Nem akarom, hogy a tudomány Magyarországon mint egy karácsonyfa állíttassék föl, fölékesítve mindenféle csecsebecsékkel, különben pedig arra teremtve, hogy elszáradjon, én azt akarom, hogy a fa gyökereket verjen a hazában.”

A fa – Eötvös szavaival – gyökeret vert, mert a tudományra és a felsőfokú képzésre is figyelmet fordított (már csak azért is, mert 1855 óta a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, 1866-tól pedig elnöke volt). Bár kortársai és az utókor is legfőképpen irodalmi munkássága miatt tisztelte, ő maga a természettudományokra úgy tekintett, hogy azok „minden egyetem főágát képezik.”

Sokat tett a műegyetemért. Miután az ország ipari fejlődését csak magas szintű mérnökoktatás biztosíthatta, ezért indoklása szerint „gondoskodni kelle, hogy az intézet mind a tanerők számát, mind a taneszközök minőségét illetőleg oly karba helyeztessék, s oly szervezetet nyerjen, hogy feladatának az eddiginél nagyobb mérvben megfelelhessen, s módot nyújtson a hazai ifjúságnak, hogy magát választott életpályára a költséges külföldi iskolázás nélkül is teljes mérvben kiképezhesse.” A budai Horváth-kertben új, korszerű épületet tervezett felépíttetni. Az új alapokon átszervezett intézmény uralkodói jóváhagyását azonban már nem érte meg, azt elhunyta után öt hónappal hagyta jóvá Ferenc József. Az új épületek pedig Buda déli részére, a mai Gellért tér és Petőfi híd közti területre kerültek.

Miniszterként szükségesnek látta támogatni egy felsőfokú képzőművészeti tanintézmény létrejöttét. Nyugat-Európába küldte régi munkatársát, (s hajdanán fia, Loránd nevelőjét), Keleti Gusztávot, aki ekkor már a Képzőművészeti Társulat igazgatója volt, hogy tanulmányozza az ottani művészeti akadémiák működését. Törekvésének megvalósulását azonban már nem érhette meg: halála után mindössze három hónappal – az erre vonatkozó törvénycikk királyi jóváhagyása után – alapították meg az Országos Magyar Királyi Mintarajztanodát és Rajztanárképezdét, a mai Magyar Képzőművészeti Egyetemet.

Művészetpártolása közismert volt. Még 1839-ben egyik alapító tagja volt a pesti Műegyletnek. Erőfeszítéseket tett azért, hogy a fiatal, tehetséges, de szegény magyar művészeket az állam megrendelésekkel támogassa (ez azonban második minisztersége előtt nem minden esetben sikerült). Tulajdonképpen Eötvösnek köszönhetjük, hogy a XIX. századi magyar festészet számos jelentős alkotását ma közgyűjteményeinkben láthatjuk. Keleti Gusztáv hívta fel figyelmét Székely Bertalanra, akinek „II. Lajos holttestének megtalálása” című képét közadakozásból vétetett meg a Nemzeti Múzeum számára (ma a Magyar Nemzeti Galériában). Később, mint már a vallás- és közoktatásügyi tárca birtokosa, pályázatot hirdetett hazai művészek számára, elsősorban történeti témák megfestésére. („…meg vagyok győződve, hogyha valaha magyar festészet lesz, az a történeti festészethez fog tartozni” – írta egyik levelében Keleti Gusztávnak). Székely az „V. László neveltetése”, Benczúr Gyula a „Vajk megkereszteltetése”, Madarász Viktor pedig a „Bethlen Gábor kora” című festménnyel pályázott. Az elsőség ugyan Székely Bertalané lett, de Eötvös mindhármójuk művét megvásárolta az állam számára – ma ugyancsak a Magyar Nemzeti Galéria legfontosabb darabjai közé számítanak.

Az Országos Pedagógia Könyvtár és Múzeum számára az Eötvös-életmű oktatás- és múzeumügyre vonatkozó része a leglényegesebb, azonban az évforduló kapcsán ezt a témakört szeretnénk szélesíteni: a következő hetekben, hónapokban Eötvös Józseffel kapcsolatos rövidebb írások jelennek meg múzeumi honlapunkon, illetve intézményünk facebook oldalán, melyeket t. Olvasóink figyelmébe ajánlunk.

Bogdán Melinda

Felhasznált irodalom

• Az 1869-dik évi april 20-dikára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója, 6. köt. [1870. febr. 18. – márc. 9.]. Pest, Légrády Testvérek, 1870.
• Blaskóné Majkó Katalin: A Mintarajztanodától a Képzőművészeti Egyetemig. I. Az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde alapítása. (Bp., MKE, 2004.) http://www.mke.hu/about/tortenet.php (2021-02-01)
• A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem története 1782-2000. In: https://www.bme.hu/egyetem-multja-tortenete (2021-02-02)
• Devescovi Balázs: Eötvös József (1813 – 1871). Pozsony, Kalligram, 2007.
• Eötvös József: Kultúra és nevelés. Összegyűjt. és szerk. Mezei Márta. Bp., Magyar Helikon, 1976.
• Lázár Béla: Br. Eötvös József művészetpolitikája. In: Művészet, 13. 1914:1. 12–27.
• Magyar joganyagok – 1868. évi XXXVIII. törvénycikk - a népiskolai közoktatás tárgyában. In: Netjogtár, https://net.jogtar.hu/getpdf?docid=86800038.TV&targetdate=&printTitle=1868.+%C3%A9vi+XXXVIII.+t%C3%B6rv%C3%A9nycikk&referer=1000ev (2021-02-01)

További írások:

• Eötvös József szobráról