OPKM

A Pedagógiai Múzeum egyik legértékesebb darabja a Hold látható felének nagyméretű térképe, melyet Wilhelm Beer és Heinrich Mädler készített.

A két csillagász

A nagyméretű mappa megalkotói jelentős szerepet töltöttek be az asztronómia tudományában.
Wilhelm Wolff Beer (Berlin, 1797 – Berlin, 1850) bankár, csillagász, a porosz parlament tagja, a jeles operaszerző, Giacomo Meyerbeer komponista testvére, valójában műkedvelőként kezdett foglalkozni a csillagászattal.
Tanácsadója, oktatója, munkatársa Johann Heinrich (von) Mädler (Berlin, 1794 – Hannover, 1874) német csillagász volt. Mädler 1840-től az akkori orosz birodalomhoz tartozó Dorpatban (a mai észtországi Tartuban) a csillagvizsgálót vezette, és 1865-ben orosz nemességet is kapott. Ő használta először a fotográfia szót, melyet a Vossische Zeitung c. újság hasábjain írt le 1839. február 25-én, William Henry Fox Talbot eljárását elemezve.

Wilhelm Wolff Beer 1828-ban a berlini villájában – Mädler útmutatásai alapján – obszervatóriumot rendezett be. Ketten együtt végezték megfigyeléseiket egy 9,5 cm-es refraktorral, ezek alapján 1834 – 1836 között elkészítették a Hold látható felének teljes atlaszát. A térkép négy lapból állt, a címében jelzett 1834-es évszám csak az első negyed (a teljes térképen a bal alsó rész) befejezésére vonatkozott. A pontos rajzokat Mädler unokatestvére, Karl Vogel hadnagy rajzolta kőre, a nyomtatást Simon Schropp és társa végezte Berlinben. Mädler még egy szövegkötetet is mellékelt az atlaszhoz (1837).
Beer és Mädler 1840-ben megalkották a Mars térképét is, kiszámolva a bolygó forgási sebességét (ez utóbbi a mai számításoktól mindössze néhány másodperccel tért el!). Mädler még a feleségét is a Holdtérképnek köszönhette. Egy előkelő özvegy a híres atlasz nyomán és saját megfigyelései alapján 1839-ben hold-glóbuszt készített. A pyrmonti fürdőben legidősebb lányával, Minna von Witte költőnővel együtt felkereste az éppen ott tartózkodó csillagászt, hogy megmutassa a holdgömböt, aki azonban a lány iránt is érdeklődést mutatott, s nemsokára elvette.

Miért éppen Dánia?

A Poroszországban készült térképet a szerzők nem saját uralkodójuknak, a művészeteket kedvelő, ám rendkívül takarékos III. Frigyes Vilmosnak ajánlották. (A király oly mértékben spórolt, hogy – háta mögött – még saját katonái is kigúnyolták egy induló alkalmi szövegével, amelyben a 23 fillérnyi zsoldot kifogásolták.)
A latin nyelvű dedikáció ugyanis „Őfelsége VI. Frigyes, Dánia legkiválóbb királyának” szólt, „teljes hódolattal.” A királyi viszonzás nem maradt el: a dán uralkodó Beert a Dannebrog érdemrenddel tüntette ki. Ennek nyomán a porosz király viszont Mädlert egyetemi tanárrá nevezte ki 1837-ben.
VI. Frigyes (Koppenhága, 1768 – uo., 1839) komoly támogatója volt a csillagászatnak. 1831-ben díjat alapított: a tíz dukát értékű aranyérmet az nyerhette el, aki távcsővel először új üstököst fedez fel. A díjazott – már VI. Frigyes halála után – az amerikai Maria Mitchell lett, aki 1847. október 1-én lelt rá egy új kométára (Mitchell-üstökös), ezért az alapító fiától, VII. Frigyestől megkapta az aranyérmet, és az első nőként beválasztották az American Academy of Arts and Sciences tagjai közé.
VI. Frigyes a Hamburg melletti Altonában (ez a város akkoriban dán fennhatóság alatt volt) csillagvizsgálót állíttatott fel, amelyet a Koppenhágában és Göttingában tanult Heinrich Christian Schumacher asztronómus vezetett. Ő készítette el Dánia háromszögelési hálózatát, melynek kiindulópontja az altonai obszervatórium volt.

Frigyes azonban a csillagos és teleholdas égbolt mellett a földközelre is figyelt, különösen a növényvilágra. Ezért nemcsak holdtérképet ajánlottak neki, hanem több botanikai munkát is. Csak egy példát említünk a sok közül: a Jemenben fiatalon meghalt Linné-tanítvány, Peter Forsskål növénytani megfigyeléseit egyetlen életben maradt expedíciós társa, Carsten Niebuhr adta ki Flora Aegyptiaco-Arabica címen (Koppenhága, 1775), és ajánlotta az akkor még trónörökös Frigyesnek.

A holdtérkép korának (és a következő jó néhány évtizednek) legpontosabb felmérése volt. A ma fellelhető példányai közgyűjtemények féltve őrzött kincsei közé tartoznak. Bár a Holdról azóta közvetlen tapasztalatokat is nyertek az űrhajósok, a hajdani atlaszt tudománytörténeti értéke teszi különlegessé.

Bogdán Melinda