OPKM

Koszoruink´ hová aggassuk:
-Ez a szobor lesz a küszöb!
Szász Károly

Eötvös József emlékműve a Lánchíd pesti hídfőjénél, a Duna-korzó északi oldalán néz a járókelőkre. Az eredetileg itt felépült épületek léptékéhez igazodó alkotás mára, a megváltozott környezetben kevésbé érvényesülve, de mégis méltó módon őrzi a Batthyány- és az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének emlékét. Ez egyben a magyar emlékműszobrászat egyik első példája Budapesten.
Eötvös József báró 1871. február 2-án hunyt el. Halála után közvetlenül gyűjtés indult, hogy az ország első oktatásügyi miniszterének méltó emléket állítsanak.

A szobor felállítására még ebben a hónapban Királyi Pál tett indítványt Pest város közgyűlésén, mely 5000 forintot szavazott meg, hogy támogassa annak elkészítését, valamint felkérte az Akadémiát, hogy vegye kezébe a szervezés ügyét.Az Akadémia a szobor felállításával kapcsolatos teendők intézésére egy bizottságot alapított, melynek vezetésével gr. Lónyay Menyhértet bízták meg. A szükséges pénz előteremtésére országos gyűjtést indítottak. Mint arról a sajtó lelkesen beszámolt, még maga a „felséges királyné” is küldött ezer forintot. Mivel az adakozásból hamar összegyűlt a kívánt összeg, a bizottság kihirdethette a szoborpályázatot 1873 december 31-i határidővel.

A bizottság a szobor felállításának helyéül az Eötvös egykori lakóházának közelében lévő Erzsébet teret javasolta, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa azonban ezt nem támogatta. Egyrészt a tér nagy terjedelme miatt annak közepén véleményük szerint méreténél fogva nem érvényesülne, másrészt pedig a szobor kegyeletes célját nem tartották összeegyeztethetőnek a tér jellegével, mely a „naponként itt tartandó zene-előadások folytán épen a vidor, pezsgő fővárosi életnek leend színhelye.”

Ehelyett a bizottság, figyelembe véve a szobor nagyságát, a Stein-ház előtti, a Duna partján lévő teret gondolta a felállításra legalkalmasabbnak, melyet ehhez kellőképpen rendezettnek tartott. Fontos szempontként vette emellett figyelembe, hogy ez a terület a város egyik legszebb részén fekszik, és naponta ezrek láthatják itt az alkotást. Ezt a helyszínt aztán a bizottság is elfogadta, így a szobor felállításának helye egy nagyobb területrendezési koncepció részeként lett kiválasztva. Ugyanis ebben az évben döntöttek a tervezett Petőfi szobor felállításáról is, melynek a nemrég kialakított és Ferenc Józsefről elnevezett sétány déli részén jelölték ki a helyét. A felállítandó Eötvös szobrot így a sétány északi, kezdeti részének, a Petőfit pedig annak lezárásának tekintették. (A Petőfi szobor leleplezése1882. október 15-én került sor.)

Az Akadémia elé felállítandó Széchenyi szobor és az Eötvös szobor közé eső térre, az elbontott koronázási domb helyére Ferenc József lovasszobrát tervezték felállítani, mely azonban soha nem valósult meg. 

Eötvös tér a Széchenyi István (Ferenc József) tér felől nézve, szemben a Stein-ház. A felvétel 1875 körül készült.
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.078
Szerző: Klösz György

Az önkényuralmi időszakban tiltották a szoborállításokat, hiszen azok avatóünnepsége akár tüntetésekre is lehetőséget adhatott volna. Hiányzott az elkészítéshez szükséges pénz és a megfelelően felkészült művész is. 1852-ben állították fel Hentzi tábornokét a budai várban, a Szent György-téren, alkotói azonban külföldi szobrászok, Franz Bauer és Hans Gasser voltak. (1899-ben sikerült eltávolítani a szabadságharc során Pestet lövető tábornok szobrát.)A „legmagyarabb Habsburg”, József nádor szobrának felállítására is csak a kiegyezés után, 1869-ben került sor,pedig a kész szobor akkor már 9 éve Pesten volt.

A kiírt szoborpályázaton való biztos magyar részvétel miatt a bizottság meghívta Izsó Miklóst és Engel Józsefet, akiknek ezért külön 500-500 forint részvételi díjat is biztosított. A legjobb minta készítőjének pedig 4000 frank (10 frank = 4 akkori forint) jutalmat helyezett kilátásba.

A szobor tervezésénél nehézséget jelentett, hogy a rendkívül széles életműből mit emeljenek ki és helyezzenek előtérbe, milyen legyen az ahhoz kapcsolódó megfelelő testtartás, öltözék és a drapéria. Keleti Gusztáv, a bíráló bizottság tagjának véleménye szerint problémát jelent, hogy a szobrászok nincsenek felkészülve a „monumentális plastika” megalkotására, mert kevés „az erő és tehetség”.

A beérkezett hat jeligés pályamű közül a bíráló bizottság tagjai – Keleti Gusztáv, Pulszky Ferenc, Ráth György, Ybl Miklós, Lipthay Béla, Lónyay Menyhért, Henlszmann Imre, Ipolyi Arnold, Arany László – az első díjat egy addig ismeretlen, önálló munkával még nem jelentkező szobrásznak, a „Mindent a hazáért” jeligével beérkező terv készítőjének, Huszár Adolfnak ítélte oda. Úgy vélték, hogy minden hiányossága és hibája ellenére Huszár Adolf pályamunkájában „a tehetség és buzgalom élénk nyomai” mutatkoznak meg. A bizottság felkérte őt, hogy a megadott szempontok szerint dolgozza át tervét, a kifogásolt részeket javítsa ki.

Új, és kisebb alakú mintát kértek tőle, melynek megítélésébe egy külföldi művész – az osztrák Caspar Zumbusch, a bécsi Képzőművészeti Akadémia szobrász tanára – szakvéleményét is figyelembe kívánták venni. Huszár több új mintát is elkészített, melyek közül a bizottság választotta ki a szerinte legmegfelelőbbet, melyre végül kiadta a megbízást. A szobor elkészítéséért 10.000 forintot ítéltek meg neki, ha pedig az elkészült mű is elnyeri a bizottság tetszését, akkor a szerződés szerint további 3000 forint tiszteletdíjat állapítottak meg a számára. Huszár a mű elkészítése előtt még hosszabb, egy éves tapasztalatszerző útra indult Olaszországba, ahol az antik és a reneszánsz szobrászatot tanulmányozta.

Huszár Adolf Bécsben, Fernkorn és Gasser bécsi szobrászok mellett tanult, majd ugyanott Vay Miklós báró műtermében segédkezett és a bécsi akadémián is elvégzett három szemesztert. Báró Eötvös József minisztersége idején (1869) állami ösztöndíjat nyert tanulmányai finanszírozására. Később tanárként is tevékenykedett. 1875-ben, Izsó Miklós halála után átvette a szobrászképzés vezetését a Mintarajziskolában, ahol a szakot növendékek odacsábításával szinte ő teremtette meg.

Az új mintával 1876 októberére lett készen, és azt be is mutatta a bizottság tagjainak, akik azt felállításra alkalmasnak ítélték. Az Eötvös szobor elkészítéséhez báró Lipthay a saját budai palotáját ajánlotta fel neki, a nagy mintához pedig a Városligetben kapott egy helyiséget. A gipszszobor bronzba öntésére a bécsi császári és királyi Ércöntödével szerződtek. Az első öntvény azonban megrepedt, így a végleges mű a tervezetthez képest egy teljes évet késett. A hajón Budapestre szállított szobor teljes költsége végül 40 ezer forintra rúgott. 

Eötvös tér, Eötvös József szobra (Huszár Adolf 1879.), mögötte a Stein-ház. A felvétel 1880-1890 között készült.
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.206
Szerző: Klösz György

A szobor ünnepélyes leleplezésére végül 1879. május 25-én, a Stein-ház előtti Eötvös-térnek elnevezett területen került sor. A márványból készült talapzatot Ybl Miklós tervezte, mely kis zöld felülettel, ligettel volt eredetileg körülvéve. Lónyay Menyhért büszkén mondta beszédében: „Ünnepélyes pillanat előtt állunk. Hazánk fővárosában, az ország szívében, annak legdíszesebb pontján az első emlékszobrot leplezzük le, melyet a nemzet önkéntes adakozásából, egyik legkitűnőbb államférfiának, költőjének, báró Eötvös Józsefnek emelt.”

A szobor Eötvöst, mint szónokot ábrázolja, egyesítve az „államférfi, a bölcselő és a költő jellemvonásait.” A test súlya a jobb lábra nehezedik, a bal előrébb áll, mintha egy lépést készülne tenni. Eötvöst nyugodt, méltóságteljes arckifejezéssel láthatjuk, mely az akadémiára tekint, jobb kezét pedig szónoklathoz emeli. Bal kezében irattekercset tart, mely az államférfit és az írót hangsúlyozza. Mentekötővel összekapcsolt köpenye hátra van vetve, szemből jól látható magyaros ruhája: zsinóros kabát, szűk nadrág, csizma.

A szobor művészi megformálása számtalan dicséretet kapott a korabeli kritika képviselőitől. Méltatták a mozdulatot, az arc megformálását, ami „visszasugározza a szellemet és a szívjóságot”, valamint a drapéria megoldását is. Egyedül a bal lábfej túlzott előrehelyezését nehezményezték, összességében viszont úgy gondolták, hogy a kész szoborban az összes „szemléltetendő mozzanat egyesítve van.” Véleményük szerint sikerült ábrázolnia a reális és az ideális közti lágy átmenetet. A századfordulón, mikor az ízlés az „eszményi” irányba változott, már kicsit bizonytalannak vélték a mozdulatot, melyet határozott kifejezés nélküliként jellemeztek.

Május 25-én, a szoboravató ünnepségen szavalta el Szász Károly az erre az alkalomra írt versét, melynek hangulatát annak utolsó versszakával szeretnénk megidézni:

Oh nézz le ránk, Dicső, egedből!
Lásd ezreink szobrod körül!
Dobbanjon porladó szived föl,
S eszméid győzelmén örülj!
Mi álmaid’ valóra váltjuk,
Fölleljük, mit te keresél –
S eskü a szó, melylyel kiáltjuk:
Nem halt meg Eötvös, Eötvös él!

Bányai Tamás

Eötvös tér, Eötvös József szobra (Huszár Adolf 1879.). A felvétel 1880-1890 között készült.
Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.205
Szerző: Klösz György

Irodalom:

• Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái. Budapest, 1934. 161-165.
• Buday József: Eötvös József báró szobrának leírása és története. Budapest, 1895.
• Nagy Ildikó: Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten. Szobrok és szobrászok. In: Budapesti Negyed – Művészet a városban 32-33. (2001. nyár-ősz), 191-218.
• Nagy Ildikó: Az első emlékművek, emlékműpályázatok, társadalmi igény és művészi teljesítmény. Huszár Adolf: Báró Eötvös József emlékműve. In: Sisa József (főszerk.) A magyar művészet a 19. században. Képzőművészet. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Osiris Kiadó, Budapest, 2018. 579-588.
• Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalos jelentése 1873. évi működésről. Budapest, 1874. VI. Egyes intézkedések és szabályozások. Szobrok felállitása. 50-51. Hozzáférés: 2021.01.29. https://library.hungaricana.hu/hu/view/FszekCimNevTarak_35_036_02/?pg=53&layout=s
• Keleti Gusztáv: Képzőművészeti szemle. Pályázat az Eötvös szobrára. In: Budapesti Szemle 1874. 10. sz. 445-446. Hozzáférés: 2021.01.29. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BudapestiSzemle_1874_005/?pg=449&layout=s
• Pasteiner Gyula: A magyar szobrászat. In: Budapesti Szemle 1883. 34. kötet, 78. sz. 353-372. Hozzáférés: 2021.01.29. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BudapestiSzemle_1883_034/?pg=360&layout=s
• Szász Károly: B. Eötvös József szobra leleplezésére. In: Vasárnapi Ujság 1879. XXVI. évf. 22. sz. 346. Hozzáférés: 2021.01.29. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/VasarnapiUjsag_1879/?query=E%C3%B6tv%C3%B6s%20J%C3%B3zsef%20szobor%20sz%C3%A1sz%20k%C3%A1roly&pg=349&layout=s
• á.r.: Az Eötvös-szobor. In: Vasárnapi Ujság. 1879. XXVI. évf. 21. sz. 331-334.
• Baráti Lajos: Adatok Huszár Adolf életéből. In: Vasárnapi Ujság, 1889. XXXVI. évf. 27. sz. 434-436. Hozzáférés: 2021.01.29. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/VasarnapiUjsag_1889/?pg=441&layout=s

Kárpáti Eszter felvételei, 2021. február 1.