OPKM

Eötvös Józsefet ritkán emlegetjük úgy, mint a természettudományok pártolóját, pedig élete során számos jelét adta, hogy ennek a tudományterületnek a fejlődését is a szívén viseli.

Eötvös Józsefet ritkán emlegetjük úgy, mint a természettudományok pártolóját, pedig élete során számos jelét adta, hogy ennek a tudományterületnek a fejlődését is a szívén viseli. Már 1854-ben tagja lett a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként helyet biztosított az egyesület üléseinek az Akadémia dísztermében, miniszterként pedig a társulat anyagi támogatásáról döntött. Ő volt az elnöke a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének is, amikor 1863-ban újraindíthatták a találkozókat. Emellett a pesti Királyi Tudományegyetem (ma ELTE) botanikus kertjét is segítette.
Az 1771-ben alapított Füvészkert, mellyel intézményünk is jó kapcsolatot ápol, nemrég ünnepelte 250 éves fennállását. Ehhez az eseményhez is kötődve idézzük fel Eötvös József életéből azt az időszakot, amikor gyakran megfordult az Üllői út és az Illés utca között elterülő kertben, amely 1848–1850-ben költözött jelenlegi helyére. Eötvöst nem csak az itt eltöltött idő kapcsolja a Füvészkerthez. Közbenjárására a botanikus kert jelentős anyagi támogatást kapott, így a kultuszminiszternek is köszönhető, hogy a kiegyezés után fejlődésnek indult. A költségvetés módosításáról 1870. február 26-án tartott beszédében kérte, hogy különítsenek el 2500 forintot a Füvészkert öntözését biztosító vízvezetékek kiépítésére. De vajon mi vezette Eötvös Józsefet arra, hogy személyesen szólaljon fel annak érdekében, hogy a botanikus kert virágai a nyári melegben se maradjanak öntözővíz nélkül?

1. kép A Füvészkert térképe az 1870-es években. A kert bejárata (balra lent) az Üllői út felől volt
(a Füvészkert gyűjteményéből).

A Füvészkert és Eötvös József kapcsolatáról a báró halála után nem sokkal a Fővárosi Lapokban jelent meg egy cikk, melyben arról írnak, hogy „eleinte csupán szórakozni jött néhány negyedórára, s örömest nézegette a fákat, virágokat, cserjéket, meg-megállva előttük, s ismét sebesen indulva tovább, mintha egy új gondolat szállta volna meg.” Később azonban egyre több időt töltött a kertben, „megnézte az üvegházat, s szerette huzamosabban vizsgálni az orchideákat. (…) Mondják, hogy egy virágot sem szakított le. Mikor kínálták, azt mondá: »Nem vagyok oly önző, hogy magamnak tulajdonítsam el azt, miben annyian fognak még gyönyörködhetni!« A főkertész [Fekete József] azonban sokszor nyújtott neki át kedvenc virágaiból: a rózsákból egy-egy példányt, s azt gomblyukába tűzte. Saját kezével csak egyszer tört le egy orchideát, hogy különös alakjáért megmutassa otthon nejének.”

2. kép Szenes Ferenc rézkarca a nagy üvegházról (Pálmaház), amely 1865-ben épült
(Magyarország és a Nagyvilág, 1876. július 9.)

Bár Eötvös József szeretett a virágokban gyönyörködni, a Füvészkert támogatása mégsem volt öncélú. Ekkoriban kezdi meg a kultuszminisztérium a felsőoktatás módszeres fejlesztését, melyet Eötvös halála után barátja és közvetlen munkatársa Trefort Ágoston folytatott. A Füvészkert a Pesti Tudományegyetem részeként a hazai növénytan tanításának legfontosabb intézménye volt, akkor amikor természettudományos oktatás elképzelhetetlen volt botanikus kert nélkül.
A növénytant 1851-től a Bölcsész Karon tanították a tanárjelölteknek, de emellett az orvos- és gyógyszerészképzésben is szerepet kapott a növényismeret. Azt, hogy a Füvészkert milyen fontos volt az egyetemi oktatásban, jól jelzi, hogy a Növénytani Intézet tanára, egyben a botanikus kert igazgatója, bent lakott a kertben. Eötvös sétái során megtapasztalta, milyen szerepet tölt be az intézmény a felsőoktatásban. Ez ösztönözhette arra, hogy személyesen járjon közbe annak érdekében, hogy a Füvészkert fejlesztését a magyar állam is támogassa.

3. kép A közönséges agávé (Agave americana) a kiegyezés évében (1867) a Füvészkert nevezetes látványossága volt
(Magyarország és a Nagyvilág, 1868. március 1.).

Eötvösnek a növények nem csak esztétikai élményt jelentettek. Bár könyvtárában kevés természettudományos munka maradt fenn, ennek ellenére komolyan foglalkoztatták őt a növények életével kapcsolatos kérdések. A Gondolatokban több helyen használja példaként a növényvilág jelenségeit. Egy helyen arról ír, hogy „Ismerjük, s a mikroszkóp segélyével látjuk a szerveket, melyek által a növény a föld táprészeit felszívja, azokat testében körözteti s átváltoztatja, s érteni kezdjük a növés és szaporulat rejtélyes processusát [folyamatát] és mégis, ki fogja tagadni, hogy a növény kifejlése a föld termékenységén kívül még mástól is függ, s hogy ahhoz meleg és világosság szint oly szükségesek…”.
Magyarországon a növényélettan és a növények mikroszkópos vizsgálatának első jeles képviselője éppen az a Jurányi Lajos volt, akit 1866-ban neveztek ki az egyetemi Növénytani Intézet vezetőjének és a Füvészkert igazgatójának. Könnyen elképzelhetjük tehát, hogy Eötvös József sétái alkalmával elbeszélgetett a kiváló botanikussal a növények életéről, vagy a kert sorsáról. Jurányi a botanikus kert épületében, az egykori Festetics-kastélyban lakott, így figyelemmel kísérhette a báró látogatásait.

4. kép Jurányi Lajos a Füvészkert igazgatója (Természettudományi Közlöny 33, 1901).

Eötvös nem csak a botanikus kertből ismerhette Jurányit. A fiatal botanikus korábban Lónyay Menyhért fiának a magántanára volt. A Lónyay család nagyon megszerette a tehetséges fiatalembert, „még sok idő múltán is nem volt nap, melyen róla meg ne emlékezzenek”. Lónyay Menyhért, aki nem sokkal Eötvös halála után az ország miniszterelnöke lett, Eötvös József barátja és politikus társa volt, így a kultuszminiszter már korábban hallhatott a kiváló botanikusról. Miután Jurányit kinevezték a Növénytani Intézet élére, Eötvös fiát, Lorándot is tanította a pesti tudományegyetemen. Amikor Eötvös támogatást kért a Füvészkert számára, nemcsak abban lehetett biztos, hogy a magyar oktatás számára fontos intézmény fejlődését segíti, hanem abban is bízhatott, hogy a pénzt szakszerűen, lelkiismeretesen fogja felhasználni a kert vezetője.
A Füvészkert számára megszavazták ugyan a támogatást, és az öntöző rendszer is elkészült a következő évben, azonban Eötvös József már nem gyönyörködhetett a nyári hőségben is friss kert virágaiban, mert 1871 februárjában meghalt.

Felhasznált irodalom:

Gángó Gábor: Eötvös József a „materialisták” ellen. In: Magyar Tudomány, 174. 2013: 9, 1081–1085.
Eötvös József: Gondolatok. In: Báró Eötvös József összes munkái 19. kötet, Budapest, Révai Testvérek, 1903. 137.
Eötvös József: Beszédek, Politikai beszédek 2. In: Báró Eötvös József összes munkái 10. kötet, Budapest, Révai Testvérek, 1902. 360.
Mágócsy-Dietz Sándor: Dr. Jurányi Lajos élete és működése. In: Természettudományi Közlöny, 33. 1901: 388, 705–737.
Papp Gábor: A fiatal Eötvös Loránd tanulmányai és tevékenysége a kémia területén. In: Annales Musei historico-naturalis hungarici, 111. 2019. 79–93.
Vajda Viktor: B. Eötvös a Füvészkertben. In: Fővárosi Lapok, 8. 1871:73. 332.

Írta: Pifkó Dániel